Cikkek

Múltunkkal való kapcsolatunk élénk szerepet játszik abban, hogy milyen a jelenlegi viszonyunk saját magunkkal és a külvilággal. Életerőnk és egészségünk, valamint alapvető attitűdjeink is múltunkat tükrözik és azt fejezik ki, hogyan befolyásolták korábbi élményeink a fejlődésünket.

Ha a szülői szerep identitássá válik, tehát ha az „én tudat” teljesen ebből eredeztethető, akkor  ez a funkció túlhangsúlyozott lesz és átveszi az irányítást. A veszélytől való túloltalmazás akadályozza a gyermeket abban, hogy kipróbálja magát a felfedezésre váló világban, hogy felnőttként teljesítse a sorsfeladatát.

A családtagok közötti kötődés azt idézi elő, hogy a később születettek meg akarják tartani a korábban születetteket, hogy azok ne hagyják el őket. Amikor azok mégis meghalnak, a később születettek gyakran követni akarják őket a halálba, különösen akkor, ha a korábban születetteknek mostoha sorsuk volt.


"Húsz év múlva nagyobb csalódást okoznak majd azok a dolgok, amelyekből kimaradtál, mint azok, amelyeket elkövettél.


Életünket a boldogságról alkotott értelmetlen hiedelmekre alapozzuk, amelyek logikusnak tűnnek, azonban minél inkább keressük a boldogságot, annál többet szenvedünk.

„Szabad ember vagy, csak az egyéniséged a börtönöd.” (Buddha)

Mítoszok a boldogsággal kapcsolatban