Cikkek

A szeretetre alapozott gondolkodás

„Ott a béke, hol szeretet honol, az időtől érintetlen…
Ha egyszer meglátod a szeretetet önmagadban,
mindenben meg fogod látni azt.”  (Csodák Könyve)

Ahhoz, hogy megszabaduljunk rögeszméinktől, le kell lepleznünk hiedelmeinket, alaptalan félelmeinket, amelyek a kilátástalanság állapotában tartanak minket.

Rögeszmés, irracionális elképzelések:

Az agressziónak, ennek a marsi princípiumnak egészséges mértékben számos jó oldala is van, gondoljunk arra, hogy például bizonyos szituációkban az életben maradásunk eszköze lehet, de ugyanez a princípium teszi lehetővé, hogy tavasszal a növények a föld felszínét áttörve kibújjanak a napfényre.

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.

Mind a régi időkben, mind a modern tudomány világában úgy tekintették a betegséget, mint a szervezet alapvető egyensúlyának felborulását. A homeosztázis elmélete visszanyúlik az ókori Görögországba, a modern orvostudomány bölcsőjébe. Az elmélet lényege, hogy a test, természetes hajlamánál fogva képes megőrizni a belső egyensúlyt, amely az összes élettani rendszert az egészség optimális szintje szerint tudta működtetni. A régi görögök feljegyezték, hogy amikor ez az egyensúly megbillen, a szervezet belső mechanizmusa automatikusan dolgozni kezd, hogy visszaállítsa.