Cikkek

„Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, de nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de a lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahova Ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem."

 Khalil Gibran: A gyermekekről (részlet)
Révbíró Tamás fordítása

Az óvodáskor a két és fél, hároméves kortól a hat - hétéves korig terjedő időszak. A korábbi fantasztikusan gyors fejlődés lelassul, bár a testfelépítés még magán hordozza a gyermeki jellegzetességeket, azaz a fej még aránytalanul nagy a törzshöz képest, a végtagok egyre ügyesebbek. Először három, majd kétkerekű biciklin tanulnak meg kerekezni, kézügyességüket jelzi, hogy egyre ügyesebben kapják el a labdát, magabiztosan kezelik az ollót, egyedül öltöznek, esetleg a cipőfűzőjüket is be tudják kötni. Az iskolakezdéshez szükséges finom motoros koordináció is fokozatosan alakul, azaz képessé válik a geometriai formák, a számok, a betűk másolására, vagyis utánzására. Az óvodás gyermek már mindent megfigyel, amit a környezetében lát, értelmez a maga módján, megpróbálja leutánozni, ennek fő terepe a játék.