Minden a felismeréssel kezdődik - A párkapcsolat mint tükör

Minden nap újabb gondolatokat érlel bennem. Reggelente pozitív megerősítéseket hallgatok a fürdőszobában. A mai nap kulcs gondolata: "az életemet magam irányítom".

Hónapokkal ezelőtt egy gyógyító beszélgetés alkalmával elhangzott a javaslat, nézzem meg, mit mutat nekem a férjem, mi az amiben tükör számomra. Vonjam le a következtetést és akkor elindul a megoldás.
Elég sokáig tartott míg felismertem. Ugyanazt csinálom, mint ő! Belesüppedtem egy idióta áldozati szerepbe. Jaj, szegény én, milyen rossz az életem, mert ilyen férjem van. Tönkreteszi az életem. Már belebetegszem. Vége a világnak. Bárcsak találna már valakit és változnának már a dolgok (tehát rajta múlik minden, toljuk jól át a felelősséget)!
Az ő verziója: a feleségem tönkretett. Szegény én, sajnáljon engem mindenki. Bárcsak megváltozna és akkor minden megoldódna, minden úgy lenne mint régen.
Elég nagy a hasonlóság: változzon már meg az a másik, mert tönkremegyek és belepusztulok!
 
Köszönöm tükör! Tanulságos volt. És elég is!
 
Be kell látnom, hogy nem a másikra kell várnom, hogy változzon, mozduljon. A saját életemet kell építenem. Minden erőm és hatalmam meg van ahhoz is, hogy helyreállítsam az egészségemet. Építenem kell a saját életemet, élve az éppen adott lehetőségekkel. Elfogadni a jelen helyzetet, mint adottságot. Csak tudomásul venni, hogy ez van. Nem görcsölni rajta. Tudni és hinni, hogy lesz változás.
És főleg belátni, hogy itt és most, ebben az adott helyzetben is mindenem megvan ahhoz, hogy ilyen körülmények között is boldog lehessek. 
 
Nóra