Szerettünk távozása

Nem véletlen, hogy az életem úgy alakult, a válásom után haza kellett költözzek. Minden folyt a maga medrében, de egyszer csak Édesapámnál súlyos betegséget diagnosztizáltak. Mai eszemmel és tapasztalásaimnak köszönhetően tudom, hogy mélyen belül a harag dolgozott, mely testi szinten elfojtva, manifesztálódott Apum testében. Hallva a hírt, meg is döbbentünk, meg nem is. Sajnos, a családjukban volt rá példa, szeretett testvére is ugyanebben a 'betegségben' ment el. Szándékosan nem írom, hogy meghalt, mert csak a test ment el, a lélek .....nem. 

Nos, az elején minden lehetőséget megragadtunk. De Apa is? Mert bizony, amikor meghallod a hírt, lesújtva érzed Magad, hogy ez miért pont velem történt meg. Ilyenkor minden perc számít, a családtagok segíteni szeretnének, de vajon aki meghallotta a hírt, az is így gondolja?. 
Apu  hősiesen viselte, hogy segíteni próbálunk. Anyu szintén másképpen látja a világot, előbb tért a spirituális útra, mint én. Nem is értettem meg régebben, hogy miről is beszél. Saját családtagunktól nehezebben fogadjuk ezt el... lehet épp egy ismeretlen mutatja meg Neked az utat ... ami persze mélyen Benned is ott szunnyad ... csak felszínre kell hozni!
Elkanyarodtam, … de oly sok mindent el szeretnék elmesélni.
Számunkra egyértelmű volt és Apunak is, hogy a protokoll szerinti orvosi kezeléseket nem fogjuk igénybe venni a sok orvosi szakvélemény ellenére sem. A bátyja megtette, látván a szenvedéseit, Ő másként döntött.
Telt az idő, Apa szomorú volt és ilyenkor belül mélyen, mindent végiggondolva, „újra írta” volna ezt a betegség programot, ... de már nem tehette. A napjai nem voltak túl fényesek, ennek ellenére felépített egy házat és fáradhatatlan volt. Precízen és szépen oldott meg, mint előtte is mindig, minden feladatot.
Persze, az ápolás, amely nem kórházban, hanem otthon történt, részünkről maximális volt. Mindenkinek ezt kívánom, hogy ha már, ... akkor ilyen körülmények között élje át. Rossz látni, amikor hiába a külsőségek, mégsem tudsz segíteni a Szerettednek, mert bizony Ő is kell hozzá. 
Hiába a sok finom étel, .... igen, nagyon szeretett Apu enni és fájdalmas, hogy még egy finom husikát sem lehet megenni, mert a szigorú étrendi korlátozások miatt nem szabad! A diéta ellenére életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Kórház, kiszolgáltatottság... Hősiesen viselte ezt is, és diszkréten. 
Aztán a sok fájdalom, keserűség, előbb utóbb felemésztette, a szó szoros értelmében. Látod, elfogyni azt az embert, aki sportolt, aki nem pihent soha, akinek állandóan járt az esze, mit hogyan tudna megvalósítani. Építész mérnők révén, mindent, ahogy már írtam, nagy nagy gonddal és precizitással.
A sok rosszul lét, végül is az ágyba kényszerítette. Ezzel együtt jött ... a feladás.
Kívülállónak sem egyszerű, hát még Neki. Viszont, ha másképpen látod, meglátod, hogy a "szenvedést" maga választotta, hogy nem tudod, az Ő döntését megváltoztatni, mert azt a programot Ő írta s nem Te. Hiába, az akarás, a segítés. Enyhítheted a fájdalmát a mosollyal, a kedves szóval, az odafigyeléssel, de az, hogy belül mi játszódik le egy emberben, azt nem tudhatod. Mert nem beszéltek róla, mert egy Férfi még inkább nehezen nyílik meg, hogy kimondja, ami  benne van, belül ott a mélyben ... elrejtve.
Közben kipróbáltam a spirituális választerápiát. Egyik döbbenet követte a másikat, amikor a rejtett családi összefonódásokról sorra fellebbent a fátyol. 
Érdemes végiggondolni, miért van az, hogy ha meglátsz valakit, jó a társaságában lenned. Miért van az, hogy szereted a Szülődet és biztonságban érzed Magad mellette, vagy miért érzel néha olyan megmagyarázhatatlan érzést, hogy valami nem stimmel, szereted, persze, de valami van, amit nem tudsz szavakkal kifejezni. Igen, így voltam Apuval. Imádtam kislánynak, de volt 'valami', ami olyan fura volt a közelségében. Már tudom, miért éreztem én oly sokszor, hogy gombóc van a torkomban.
Nagyon sokat ültem ott az ágya mellett és csak néztem Őt, órákig is. Most olyan volt, mint egy gyermek, most ő volt a gyermek. Egyre erőtlenebb és elhalóbb hangon olyan dolgokat mesélt, ami nem a mostani földi életével, életünkkel volt kapcsolatos … ez most kicsit bizarr és lehet sokan hihetetlennek tartják, de minden világos lett a számomra, miért érzek Apuval kapcsolatban olyan 'másképpen'. 
Mellesleg minden rejtett összefüggés logikusnak és egyértelműnek tűnt, amit a spirituális választerápiával feltártunk.
Ezek után minden más volt, amikor bementem Hozzá. Teljes szívvel tudtam szeretni, az oldások következtében már furcsa érzések kísérete nélkül, … és … megbocsátottam Neki. Felemelő érzés volt.
Nincs miért félni az elmúlástól, s ha már így látod, minden más lesz és nem fogsz félelemmel telve ott lenni a Szeretted mellett. Persze, mivel az ember saját magát sajnálja ilyenkor, ... ha már nem tudok Vele beszélgetni, ha már nem tudom megölelni, … és sorolhatnám. És Ő? Az Ő akarata, az Ő döntése?
És eljött a nap, amikor már nagyon nehezen vette a levegőt, befelé fordult a fal felé. Éreztem, ez a nap már nem olyan, mit a többi.
Én leültem az íróasztalomhoz dolgozni, egy kis idő után észrevettem, milyen  káprázatosan szép az ég alja, olyanok voltak a színek, amiket még soha azelőtt nem láttam. Ezzel  együtt jött a belső hang, a megérzés ...."most viszik" Őt. Gyorsan bementem a szobába hozzá, és ekkor elhagyta a LELKE a testét. 
Megpuszilgattam, tudtam, „Ő” még ott van mellettem. Megsimogattam a lábát, ... hideg volt, ....de még ott volt, és én még megérinthettem Őt. Mondtam Neki, van két angyalkám, … s Te legyél a harmadik…
Tiszta volt a lelkiismeretem és boldog voltam, hogy ápolhattam, hogy a részese lehettem ennek a misztériumnak. Mert az Élet és a Halál misztérium. 
Mindez megerősített, nagyon …
 
Szeretettel: Katalin
 
Segítség a gyász feldolgozásában, spirituális választerápia, sorsfordító megbocsátás, gyógyító beszélgetés:
Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner 20 55 33 44 7
www.facebook.com / Gyógyító beszélgetés / Kék pillangó