Életeken átívelő csodák

Életem legmélyebb szerelme. Az első találkozásunk legáthatóbb érzése - "hogy mi már ismerjük egymást", s ez a kapcsolatunk alatt mindannyiszor csak újra és újra beigazolódott. Az érzés, amit mi a szerelemmel ruháztunk fel... talán nem is az volt, hanem sokkal inkább a mély, színtiszta szeretet... Megvan a vágy és lángolás..., de a mélyről jövő érzés a legerősebb, hívhatjuk akár szerelemnek, vagy szeretetnek... Furcsa érzések kerítettek hatalmába, és én magam sem értettem, ha tükörbe néztem; őt láttam viszont..., ha sokáig csak néztük és néztük egymást, csendben, meghitten; egy idő után magamat láttam az Ő arcvonásaiban… Megmagyarázhatatlan és különös, de mégsem volt soha ijesztő. Nem értettük, hogy bár kettőnk párkapcsolata úgy tűnt, félresiklott, miért van hosszú évek után is ugyanolyan intenzív érzés bennünk. Ugyanúgy tovább él az egymás iránti tiszta szeretet, szétválaszthatatlan és biztos érzés, a kötődés, hogy bár nem vagyunk együtt, tudjuk, hogy valami soha nem múlik el, s bár fizikailag nem, de lelki síkon mindörökké együtt maradunk. Éveken keresztül küzdöttünk ellene, de ráébredtünk, hogy nem nyomhatjuk el magunkban ezeket az érzéseket, mert az fájdalmat okoz, és belülről szépen, lassan felemészt. Elfogadtuk a helyzetet, megbeszéltük, hogy mindig is fontosak leszünk egymás életében, mert úgy tűnik, az érzés továbbra sem múlik, holott már réges-rég nem egy párt alkotunk. 

Történt egyik ősszel, hogy az én utam -, a belső hang,- és a barátnők-, elvezetettek a „Gyógyító beszélgetésre”, ahol fokozatosan tártuk fel lelki tusáim gyökereit az élet fontosabb állomásai alapján, megoldást nyújtva lelki fejlődésemhez, önmagam megtalálásához. 
Egyik alkalommal egy vizualizációs gyakorlat során egy képzeletbeli, szimbolikus időutazást élhettem át, ami választ adott számtalan, bennem kavargó kérdésre, amik úgy tűntek, még mindig nem hagyták lelkemet megnyugodni.
S hogy mire is vártuk a válaszokat? Az évekkel korábban lezárult szerelem még mindig oly erősen érezhető kötelékének miértjét kutattuk ez alkalommal.
Még ma is hihetetlen számomra, hogy mennyire kellett ez a megértéshez, holott titkon féltem, hogy vajon mit fogok látni. Tanácsadómtól vártam a választ, hogy biztos szükséges-e? Nem úgyis mindegy már? Fontos ez? De az intuíciónk segítségével az a jelzés érkezett, hogy fontos és segít... Úgy hiszem, valóban így történt!
Kitisztult bennem kettőnk kapcsolata és helyre került minden. Megnyugodtam és már nem aggódom semmi miatt. Utóhatásként még sok minden eszembe jutott, sok mindent megértettem. Egy viszont biztos! Kell, hogy ne veszítsük el a kapcsolódást! Fájdalmas lenne, ha nem éreznénk egymás jelenlétét, ami korábban is szívszaggató volt.
Az a legjobb az egészben, hogy a lelkünket nem csaphatjuk be! Hiába palástoljuk az érzést, saját magunk előtt nem titkolhatjuk el, mert az érzés a legerősebb! 
Hiszek a lélekben, a csodákban, még ha próbálok a realitás talaján is mozogni, vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, csak érezni. Ha nem velem történt volna mindez, talán én sem hinném el. 
De a vizualizációs gyakorlat során láttam! Láttam kívülről egy képet, ami még most is erősen bennem van. 
ÉS AZ ÉRZÉS! Minden érzést átéltem a jelenetben! Csak úgy tomboltak bennem...
Hisz’ tudom -, minthogy addig is tudtam, de a látottakkal megerősítést nyert, hogy-, mi mindig "együtt leszünk" - ha fizikailag nincs is rá mód. Való igaz, hogy elszakadni sem fogunk soha egymástól, - lelkünk összekapcsolódott,- és nem is szeretnénk, ha elszakadna ez a kötelék - egyikünk sem szeretné! Ezért küzdöttünk most is, ezért küzdöttünk azokban a megjelenő korábbi képekben is. Nem hiába van bennem és őbenne is ez az érzés. Ez valami olyan tiszta kapcsolat, olyan mély érzés, hogy ezen nem változtathat senki és semmi! Így szép, meseszép és igaz! 
Tanácsadóm csak kérdezett, én pedig soroltam, amit látok… és közben potyogtak a könnyeim! Felszakadtak a sebek… Most is könnybe lábad a szemem, ha csak visszagondolok, mert még mindig érzem! 
Rádöbbentem, hogy korábban…, akkor ... én elhagytam Őt… Sajnos nem volt más választásom és nagyon fájt... Neki főleg! Nem értette meg, haragudott, dühös volt és csalódott, nagyon egyedül érezte magát. Vérzett a szívem, hogy ilyen érzésekkel hagytam magára és nem tudtam megmagyarázni neki, elmondani neki, mennyire szeretem... szerettem... óh, Istenem! Imádtuk egymást,... de akkor is csak rövid időre lehettem mellette! Mégis vele maradtam, mellette voltam, akkor is, amikor már fizikailag sajnos nem ölelhettem át, de mindig vigyáztam rá! Ő volt a legfontosabb a világon!
Hiszem, hogy ezek az erős érzések maradtak meg bennünk ez idáig, és az ésszel fel nem fogható, megmagyarázhatatlannak tűnő szoros kötelék gyökerei. Ezek az életeken átívelő véget nem érő igazi csodák! 
Nagyon örülök neki, és hálás vagyok tanácsadómnak és annak, hogy sikerült! Hogy napvilágra került mindez, mert ez egy csoda! De már értjük és azóta hagyjuk, hogy történjenek a dolgok, annak rendje és módja szerint. Hiszen minden úgy van jól, ahogy van! 
Ez a vizualizációs gyakorlat segített megérteni egy erős érzést, segített megbizonyosodni arról, hogy amit lelkünk mélyén hiszünk és érzünk, az csalhatatlan és a velejéig hatoló örök igazság! Nincs más dolgunk, csak hinni neki!
 
Hajnalka
 
Vizualizációs és mentális gyakorlatok - Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner 20 55 33 44 7