Utazás a szivárvány lábához ...

Néhány hónappal ezelőtt eldöntöttem, szeretnék változtatni az életemen. A legelső akadály az volt, hogy belássam, a fejlődésem útjában legfőként saját magam állok. A "Gyógyító beszélgetések", a belső munka és az apró felismerések során egyre előrébb jutva bomlani kezdett a fal körülöttem, melyet az évek során építettem. Beláttam, az életben nem kell mindennek feketének vagy fehérnek lennie és el kell engedni a túlságos elvárásokat másokkal, de legfőként magammal szemben. 

Apró lépésekkel haladva előre egy idő után egyre jobban felismertem a játszmákat és már nem mentem bele olyan helyzetekbe, amik korábban a kellemetlen mellkasi és gyomor szorításokat okozták. Egyre felszabadultabb lettem, kezdtem vállalni azt a nőt, aki valójában legbelül én vagyok és aki már ki akar jutni a felszínre. Az én kis falam adta a biztonságot, a védelmet. De ahogy bomlott a fal, úgy lettem egyre nyitottabb és érdeklődőbb a világra. Ráébredtem arra, hogy nincs okom félni, mert nem sérülhetek, ha elengedem a korlátokat, az elvárásokat és a játszmákat. Amint nem csak beszéltem erről, hanem hittem is benne és tettem is érte, még inkább felszabadultnak éreztem magam és ezt mások is észrevették. Akik régebb óta nem láttak, azok pár hónapja azt mondták, hogy sokat változtam és jó rám nézni, mert sugárzik rólam, hogy jól vagyok. A pozitív megerősítések tovább segítettek azon, hogy folytassam a belső munkát és kis lépésekkel haladjak tovább az önmegvalósítás felé. 
Aztán a múlt héten eljött az a bizonyos „AZTA” érzés. Találkoztam egy idegen társasággal, hamar feloldódtam és mindenkitől pár órán belül azt a visszajelzést kaptam, hogy hihetetlen milyen pozitív és életvidám ember vagyok. Régen ezt kétkedve fogadtam volna, most meg simogatta a lelkem és csak fokozta a jó kedvem. Nagyon jól éreztem magam aznap este, mondhatni teljesen kinyíltam. Egész éjjel boldognak és szabadnak éreztem magam. 
Másnap a társaság egyik tagja megkeresett azzal, örülnek annak, hogy megismerhettek, mert olyan ember vagyok, akinek a jókedve ragad másokra és szerinte én vagyok a „megtestesült mosoly”. Ez a pont volt az, amikor rádöbbentem arra, hogy megérkeztem egy képzeletbeli "szivárvány lábához" és már nem csak fekete fehér a világ, hanem az egész itt van előttem, csak bele kell vetnem magam … és haladni tovább ezen az úton.
 
Edit 
 
Gyógyító beszélgetés
Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner
20 55 33 44 7