Sokan rossz dolognak tartják a változást, mondván, hogy jobb az ismert utat járni, mint ismeretlen ösvényre lépni. Én is ennek az elvnek voltam a híve sok éven át, majd egy évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy szeretném elhagyni a megszokott bevésődéseket, és olyanokat találni, melyben jól érzem magam. Talán az volt a legnehezebb, hogy beismertem magamnak azt, hogy vágyom a változásra, mert így nem érzem jól magam. Érdekes dolog szembenézni önmagunkkal. Megdöbbentő volt meglátni, hogy valójában mennyire alábecsülöm magamat és, hogy az életem nagy részét a másoknak való megfelelési kényszer teszi ki. Beláttam, hogy mások érdekeit a sajátjaim elé helyezem. Itt kezdődött el igazán a változás, a szembesüléssel.
Az önismereti munka során nem egyik napról a másikra lebbent fel a fátyol ezekről a megszokott dolgokról, hanem időről időre egyre figyelmesebb lettem arra, hogy hogyan is viselkedem egy-egy helyzetben, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben. Kezdetben ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy „Jaj tényleg így viselkedem ilyenkor.” Azonban egy idő múlva már arra lettem figyelmes, hogy már nem csak megfigyelem a reakcióimat ezekben a helyzetekben, hanem másként is reagálok és elmaradt a korábbi önostorozás, önsajnálat. Sokkal nyitottabb és megengedőbb lettem másokkal szemben, így könnyebben találom meg a közös hangot másokkal. Sikerül az elvárásokkal szembeni megfelelési kényszeremből is lejjebb adni. Miért ne viselkedhetnék másként, mint ahogy mások azt elvárják.
Mióta felvállaltam azt, aki valójában a burok mögött vagyok, sokkal többet mosolygok, és jobban érzem magam a bőrömben. A környezetemben lévő emberek közül egyre többen mondják, hogy változtam. Természetesen ezt is kétféleképpen lehet értelmezni. Van, aki örömmel fogadja, hogy elhagyom azokat a dolgokat, melyek korlátoznak és támogatnak benne nap, mint nap. Sajnos van olyan barátom is, aki nem örül a változásomnak. Az a mondás, hogy a változás rossz dolog részben valóban igaz. Igaz abból a szempontból, hogy lehet, hogy lesznek emberek az életedben, akiknek nem fog tetszeni, hogy már nem olyan ember vagy, aki mindent sutba dob másokért és az ő akaratunknak megfelelően teszel. Ezeket a barátságokat, emberi kapcsolatokat át kell értékelni és szükség szerint elengedni őket az életünkből. De ebből a helyzetből is sokat lehet tanulni. Ezek az apró lépések mind közelebb segítenek az önmegvalósítás és az önismeret felé.
A kis sikerek és a pozitív visszajelzések erőt adnak a számomra legnehezebbnek vélt önmegvalósítási kérdéskörben: „Önmagaddal szemben mennyire vagy megengedő?” Magamba nézve az első válasz egy évvel ezelőtt az volt, hogy semennyire. Most már azt mondanám, hogy egyre több dolgot megengedek magamnak, ami boldoggá is tesz. Felszabadító érzés úgy élni az életem, hogy bátran lehetek az, aki valójában vagyok. A végső célhoz még időre, türelemre és kitartó közös munkára van szükségem, de nagyon élvezem, hogy letértem a megszokott útról és a változás mellett döntöttem.
A saját tapasztalatomból csak azt tudom javasolni, hogy: „Ne félj a változástól, vágj bele az ismeretlenbe!”
Edit
Időpont egyeztetése: Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner 20 55 33 44 7 (sms)
