Azért tartom fontosnak megosztani a tapasztalataimat, mert nagyon szkeptikus voltam a módszert illetően. Egy ilyen honlapra tévedve, korábban soha nem éreztem volna indíttatást, hogy kipróbáljam, mit adhatnak nekem a „Gyógyító beszélgetések”. Számomra megfoghatatlannak tűnt.
Egy alkalommal a kolléganőm mesélte, hogy a barátnőjével önbizalom építő tréningre mennek. Legyintettem és arra gondoltam, lehetne jobb elfoglaltságuk is. Majd el is feledkeztem a dologról.
Telt múlt az idő és már-már úgy éreztem, az életemben hosszú ideje tovagyűrűző problémák lassan maguk alá temetnek. Körbenéztem és azt láttam: itt állok a harmincas éveim elején és romokban hever az életem. Mindig céltudatos voltam, görcsösen irányítani akartam az életemet. Most viszont azt éreztem, tehetetlen vagyok, elveszítettem az irányítást.
A sors úgy hozta, hogy találkoztam a kolléganőm barátnőjével, aki az önbizalom építő tréninget követően továbbra is járt gyógyító beszélgetésekre. Ott állt előttem sugárzó arccal, és mesélt a pozitív változásokról, amiket néhány hónap alatt sikerült elérniük ezzel az egyedi, összetett módszerrel. Akkor úgy döntöttem, bármilyen szkeptikus vagyok, egy próbát megér. Bármit kipróbálok már, csak történjen valami…
Már az első alkalommal elvégzett gyakorlatoknak voltak pozitív hozadékai, de akkor még hadakoztam magammal - biztosan csak bemesélem magamnak, hogy bármi megváltozott, azok a dolgok, amiket a foglalkozások során megéltem, csupán képzeletem szüleményei voltak.
A második alkalommal azonban történt valami, ami mellett már nem tudtam közömbösen elmenni. Amint a „Belső gyermek” program keretében egy vizualizációs gyakorlat során édesanyám ölébe kellett képzelnem magam csecsemőként, erős nyomást éreztem a mellkasomon. Ez az érzés akkor is megismétlődött, amikor a kisdedkorommal foglalkoztunk.
A „Gyógyító beszélgetéseink” során feltártuk ennek az érzetnek a régmúltban gyökerező okát, az életemet tudat alatt meghatározó, komoly feszültséget. Volt egy testvérem, aki az én születésem előtt rövid idővel halt meg és ez a trauma meghatározta édesanyám lelki állapotát a várandósság alatt és születésem után is. Az anyától kapott érzelmi benyomásokon keresztül pedig az én érzelemvilágomat szintén. Ezért volt nagy szükségem arra, hogy rendezzem a lelkemben ezt a tragédiát.
Amint el kellett képzelnem, hogy ráhangolódom erre a kisfiúra, ismét erős nyomást éreztem a mellkasomon és a torkomban. Önkéntelenül feltört belőlem a kérdés: Miért ment el? Erre az a válasz sejlett fel bennem, nem én vagyok a hibás, ennek így kellett lennie. Határozottan azt éreztem, nagyon szeretjük egymást. Ezen a ponton kitört belőlem a sírás. A szívtájékon és a torkomban a nyomás teljesen megszűnt. Úgy érzem, most köszöntem el tőle és döbbenten tapasztaltam, hogy most már a megkönnyebbüléstől és a boldogságtól potyognak a könnyeim.
Előtte soha sem gondoltam volna, bármi módon kötődhetek valakihez, aki a születésem előtt ment el. Az elfojtások és a tudatalatti tartalmak sok kellemetlenséget okoznak az életünkben. A szeretetnek azonban valóban gyógyító ereje van.
Úgy érzem, egy hosszabb út elején járok még csupán, de már most tapasztaltam olyan pozitív változásokat az életemben, amelyek tükrében úgy vélem, minden korábbi kétkedésem ellenére, megfelelő helyre fordultam segítségért, a megfelelő úton járok.
Laura
Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner
www.gyogyitobeszelgetes.hu, info@gyogyitobeszelgetes.hu 20 55 33 44 7
www.facebook.com / Gyógyító beszélgetés (kék pillangó)
