„Akkoriban a házasságomban, a férjemmel való kapcsolatomban nem éreztem magam biztonságban.”
Minden azzal kezdődött, hogy mindkét mellemben fájdalmas csomókat tapintottam ki. A megfelelő vizsgálatok elvégzése után kiderült, szerencsére jóindulatú daganatokról van szó, így ezeket az „elváltozásokat” nem kell műtéttel eltávolítani. mivel az értékhatárok alatt maradt a méretük. Vissza kell mennem ellenőrzésre hat hónap múlva, a doktornő szerint más teendőm egyelőre nincsen.
Én azonban nem tudtam ebben megnyugodni, mert igen negatív kicsengése volt a leletben megfogalmazott „jóindulatú daganatnak”. Nem nyugodtam meg azért sem, mert az egyik szakvélemény alapján a csomók bármikor begyulladhatnak, megnagyobbodhatnak. A probléma eredendő oka nem volt teljesen tisztázva.
Tudatában vagyok, hogy a betegségeknek mindig, minden esetben lelki okai is vannak. Szerettem volna tudni az igazi okát a szervezetem által létrehozott elváltozásoknak. Bíztam, és most is bízom abban, hogy ha a szervezetem létrehozta a csomókat, akkor, ha feltárjuk és oldjuk a lelki okokat, el is tudja tüntetni azokat.
Tanácsadóm javaslatára elvégeztünk egy általa vezetett vizualizációs gyakorlatot, melynek során, kellő felvezetés után ráhangolódtam a problémás testi területekre. Legnagyobb megdöbbenésemre fény derült arra, hogy az egyik csomó létrejötte a lányom megszületése utáni lelki konfliktusokra vezethető vissza. A gyermekemet megszültem, de csak három hétig tudtam szoptatni, és később csak tápszerrel tudtam őt táplálni.
Akkoriban a házasságomban, a férjemmel való kapcsolatomban nem éreztem magam biztonságban. Egyedül maradtam a problémákkal, a kétségekkel, az aggodalmakkal, a félelmekkel, mindenféle bizonytalansággal.
A gyermekemet szerencsére sikerült felnevelnem egészségben, szeretetben, az azóta eltelt évtizedek alatt azonban gondolatban folyamatosan bántottam a melleimet azért, hogy nem termelt a gyermekem számára elegendő anyatejet, holott egy gyermeknek az a legfontosabb, nélkülözhetetlen tápláléka. A melleim ebben nem voltak, nem lehettek hibásak, nem lett volna szabad ezért őket a gondolataimban szidalmaznom, bántanom.
A másik nagy csomó kialakulásának háttereként az én megélésem szerint az merült fel, hogy évek óta nem vagyok már megelégedve a testem kinézetével. Egyszerűen nem szeretem a testemet. Az utóbbi években számtalanszor elégedetlenkedtem, különösen a melleim formáját és méreteit illetően. Kényelmetlen volt a melltartó használata, minden, ami a mellekkel, a nőiesség jelképével kapcsolatos, így gyakorlatilag a nőiességemet kérdőjeleztem meg. Szeretnem kellett volna a testemet, a melleimet, hiszen engem szolgálnak, születésem óta.
A gyakorlat során különböző vizualizációs gyógyító technikákat alkalmaztunk, melynek befejeztével kiderült számomra, hogy a gondolatoknak és a kimondott szavaknak milyen nagy a teremtő ereje akár negatív, akár pozitív tekintetben. Ha szeretnék egészséges maradni, akkor szükséges és érdemes teljesen megváltoztatnom a testemről, a melleimről alkotott véleményemet és megítélésemet.
Nagyon szerencsésnek érezhetem magam, mivel lehetőségem volt arra, hogy a probléma, illetve feladat egészével foglalkozzam. A lelki tényezők mellett természetesen fontos odafigyelnem a testi síkra, azaz a helyes és egészséges táplálkozásra, a testmozgás szükségességére is.
Szeretném megköszönni a lehetőséget, az odafigyelést, a gondoskodást.
Evelin
