Korábban egy „gyógyító beszélgetés” alkalmával elhangzott a javaslat, nézzem meg, mit mutat nekem a férjem, mi az, amiben tükör a számomra. Eltartott egy ideig, míg felismertem, ugyanazt csinálom, mint ő! Belesüppedtem az áldozati szerepbe. Jaj, szegény én, milyen rossz az életem, mert ilyen férjem van. Tönkretesz. Belebetegszem. Vége a világnak. Bárcsak változnának már a dolgok (tehát rajta múlik minden, toljuk jól át a felelősséget)!
Az ő verziója: a feleségem tönkretett. Szegény én, sajnáljon engem mindenki. Bárcsak megváltozna, és akkor minden megoldódna, minden úgy lenne, mint régen.
Elég nagy a hasonlóság: változzon már meg az a másik, mert tönkremegyek!
Köszönöm tükör! Tanulságos volt.
Be kell látnom, hogy nem a másikra kell várnom, hogy változzon, mozduljon. A saját életemet kell építenem. Minden erőm és hatalmam meg van ahhoz is, hogy helyreállítsam az egészségemet. Építenem kell a saját életemet, élve az éppen adott lehetőségekkel. Elfogadni a jelen helyzetet, tudomásul venni, hogy ez van. Nem görcsölni rajta. Tudni és hinni, hogy lesz változás.
És főleg belátni, hogy itt és most, ebben az adott helyzetben is mindenem megvan ahhoz, hogy ilyen körülmények között is boldog lehessek.
Nóra
Időpont: 20 55 33 44 7 (SMS), berko.zsofia@gmail.com
