Lélekutazás

1. Helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed, próbálj meg ellazulni!

2. Képzeld el, hogy a fejtetődön belép egy aranyszínű fénysugár, lassan végighalad az összes energiaközponton … elöl a homlokodon, a torkodon, a szívtájékon, a köldöködön, a hasadon, a combtőnél, végig, tovább a lábadon, egészen a talpadig.

3. A talpadnál megfordul ez az aranyszínű fénysugár és elindul visszafelé, de most a hátadon … végig, egészen a fejtetődig, ahol egy aranyszínű füstfelhővé válik és szinte beburkolva a testedet, védelmet nyújt, szinte elringat …

4. Ebbe az aranyszínű felhőbe burkolózva képzeletben repítsd el magad egy olyan helyre, ahol kényelemben, biztonságban érzed magad … például egy erdei tisztásra, egy patak partjára, egy hegy tetejére, bárhová, ahol jól érzed magad.

5. Ha kényelmesen elhelyezkedtél, bátornak és erősnek érzed magad, képzeletbeli vetítővásznadon jelenítsd meg szüleid válásának időszakát, lásd a szereplőket, vedd sorra szemügyre őket … a testvéred, édesapád, édesanyád … és idézd fel magadban az érzéseket, amit akkor éreztél és mára már talán szeretnél elfelejteni.

6. Mondd el sorra mindegyiküknek, a testvérednek, édesapádnak, édesanyádnak az összes elfojtott indulatodat, véleményedet…

7. Ha ez megtörtént, csendesedj el … és kérlek, figyeld őket, mit mondanak ők neked a történettel kapcsolatban. Sorra hallgasd meg őket … a testvéred, édesapád, édesanyád… !

8. Ha megosztottátok egymással elfojtott érzéseiteket gondolataitokat, pihenj egy kicsit, vegyél többször mély lélegzetet … fújd ki magad !

9. Ha kipihented magad, képzeleted vetítővásznán repülj vissza az időben, lásd magad pici gyermekként, édesanyád karjában … Mit érzel? Már ekkor is hiányzott a szeretete?

10. Mondd el neki, mit éreztél … talán magányos voltál, talán féltél?

11. Ha megpihentél a karjaiban, csendesedj el, hallgasd a szíve dobogását, érezd az illatát … , és figyeld minden rezdülését, mi volt a szívében, mi volt a fejében, szeretne-e neked valamit mondani? …

12. Ha kicseréltétek érzéseiteket és gondolataitokat, szeretettel egymásra mosolyogtatok, utazzunk tovább vissza az időben, a születésed előtti időkre …, arra a szomorú időszakra, amikor édesanyád elveszítette az ő édesapját. … Lásd magad előtt a szomorú, riadt kislányt …

13. Néz rád a könnyes szemével, vigaszra vágyik. Hol az ő édesanyja, vajon ő megkapta-e azt érzelmileg, amire szüksége volt ? … Szeretne-e mondani neked valamit? Szeretgesd, öleld, simogasd meg őt, hogy meg tudjon nyugodni…, érezze, hogy bármi is történik körülötte, szeretik és biztonságban van… Érezzétek az összetartozást!

14. Ha megvan ez az eltéphetetlen összetartozás érzés, emeld be egy rózsaszín szappanbuborékba… és fújd az ég felé…

15. Most képzeld magad a jövőbe, amikor te vagy anya, karodon a gyermeked, ringatod, babusgatod … , milyen érzés? Ha már elteltél ezzel az érzéssel, szintén helyezd egy rózsaszín buborékba, és fújd az ég felé… Tölts annyi időt ezzel a képpel, amennyi csak jól esik …

16. Végül az aranyfelhő és szétoszlik körülötted, fantasztikusan megkönnyebbülve, felemelő érzésekkel a szívedben, vidáman … szépen lassan megmozgatod a tagjaid … kinyitod a szemed … és újra a jelenben … friss és élénk vagy … Egészségedre!