Allergia

Az agressziónak, ennek a marsi princípiumnak egészséges mértékben számos jó oldala is van, gondoljunk arra, hogy például bizonyos szituációkban az életben maradásunk eszköze lehet, de ugyanez a princípium teszi lehetővé, hogy tavasszal a növények a föld felszínét áttörve kibújjanak a napfényre. Az allergia a nagyfokú agresszió és a nagyfokú érzékenység közötti konfliktus, amelyre a túlzott reakció és a hamis ellenségkép a jellemző. A szervezet az „allergén” ellen nem mint bizonyos anyag, hanem sokkal inkább mint a szimbólum ellen harcol.

Ha tehát valaki egy önmagában ártalmatlan szimbólum ellen rögtön, teljes haderejét bevetve támad, ott bizony azt kell feltételeznünk, hogy jókora adag agressziós problémát hurcol magával. Az allergia esetében a kórokozókat „allergének” helyettesítik, melyeket az immunrendszer ugyanúgy üldöz és heves harcok árán megsemmisít, mintha kórokozók lennének. Az allergiások úgy érzik, támadás, de legalábbis fenyegetés érte őket olyan, teljességgel ártalmatlan anyagok részéről, amelyek az égvilágon semmit sem akarnak tőlük.

A téma harci mivoltáról árulkodik a vele való bánásmód. Amikor beköszönt a szénanátha ideje, a média időjárás jelentései afféle haditudósítóként tájékoztatnak a veszedelmes pollenáramlatok mozgásáról az egyes térségekben. Pedig azok nem indítanak szándékosan hadat, hanem egyszerűen a szélre bízva magukat abban reménykednek, hogy valahol megpihenve elvégezhetik a megtermékenyítést. ÍErős tudatalatti, fel nem ismert, felgyülemlett, ki nem élt agresszió kivetítéséről van szó, illetve elnyomott életigenlésről, a félelemről, minden élettel teli megnyilvánulástól.

Más esetekben az allergiás hatalmi játékokba bonyolódhat, hogy ily módon élje ki agresszióját, az ebből következő bűntudat pedig ismét az agresszió elfojtásához vezet. Az „allergének” az életteliség, de egyben a „piszkos dolgok” szimbólumai is, amelyekben a szexualitás különös hangsúlyt kaphat, mint tisztátalan cselekedet. Az érintett személyek számára mindez nagyrészt tudattalan, máskülönben nem kellene fizikailag megélniük, a test csak színpadul szolgál egy tudati téma megjelenítéséhez. Az agresszió tehát az allergiásból fakad, minden hatása is kizárólag őrá korlátozódik.

Az ellenállás, az elhatárolódás és az elbarikádozás áll az előtérben, amely aztán élettelenséget szül. Minden megduzzad, a tünetek mind a nyálkahártyákon, mind pedig a bőrön jelentkeznek. A testi síkon való egyoldalú harc azért is irracionális, mert a legcsekélyebb esély sincs arra, hogy a harccal a virágpor mennyiségét akár csak érezhetően is csökkentse bárki. A bőrnek a duzzadás formájában való megvastagodását először is a határok megerősítését célzó kísérletnek tekinthetjük. Ha a duzzanatok a továbbiakban nedvezni vagy vérezni kezdenek, az a test képi nyelvén azt jelenti, hogy az életnedvek kitörnek, át kell lépni a határokat.

Az eddigi tünetekhez még a köhögés, a tüsszögés, az orrfújás és a zihálás nyilvánvalóan agresszív megnyilvánulásai is társulnak. A köhögés és tüsszentés fiziológiai lefolyása során először nyomás keletezik, a levegő és a cseppek robbanásszerűen ürülnek a külvilágba. Aki az orrát vagy a hörgőit eldugító váladéktól, azaz dühtől fúj, az hasonlít ahhoz, mint aki valakinek jól „odamond”. Nyilván jobb lenne mindezt verbális síkon, a megfelelő időben kinyilvánítani. Az allergia kezelésére olyan gyakorlatok alkalmazhatóak, amelyek segítségével lehetőséget teremtünk az agresszió megélésére. Ilyen az irányított meditáció, a konfrontációs gyakorlatok és a testedzés.

Kerülni kell az agresszió testi szintre történő szorítását, e helyett agresszívebben kell gondolkodni és cselekedni. Merni kell „élni”, el kell fogadni a kihívásokat, ki kell fejleszteni a reakciókészséget, meg kell vívni az élet harcait. Érdemes életünk elutasított és került területeivel szembe nézni. Ha bátran felvesszük a harcot, csökken a pszichés érzékenység. Az elkerült témákat pedig emeljük tudatos szintre és integráljuk személyiségünkbe.

A tevékenységek szintjén hasznos lehet a pszichoterápia módszerének bevetése személyiségünk árnyaink feltárására, illetve feldolgozására. Az ellenségesnek nyilvánított szimbólumok beengedése és jelentéstartalmuk egészének elfogadása, a bátor élet, melynek során szembenézünk az élet kihívásaival, mind segítik a tünetek csökkenését, végül megszűnését. Adjunk hálát a kihívásokért és tegyünk eleget azok elvárásainak és győzzük le a büntetéstől való félelmet, így örökre megszabadulhatunk az allergiás tünetektől.

Az egyénre szabott gyógyító beszélgetések, irányított meditációk és terápiás megoldások a leghatékonyabbak.

További információk: 20 55 33 44 7

(Forrás: Rüdiger Dahlke)