Őseink ereje

Képzeletemben elindultam egy felfelé ívelő hegyi úton, ahol csatlakozott hozzám az édesanyám és az édesapám, majd elértünk egy pompás épülethez, ahol vártak minket a nagyszüleim. Édesanyám szüleit felismertem, nagymamám mosolyogva, mindenki előtt pár lépéssel, boldogan jött le elénk. Édesapám szüleit, mivel nem ismerem őket, arctalan, fekete ruhás alakként láttam. Együtt léptünk be a hatalmas csarnokba. Rengeteg mosolygós arc fogadott, csak a dédszüleimet ismertem föl. Mindenki boldog volt. Egyszer csak kezdtek mögénk sorakozni úgy, hogy mindenki a saját leszármazottja vállára tette a kezét. Egy végtelen láncot alkottunk. Ahogy a láncunk egyre csak nőtt, a szívemben egyre csak nőtt a melegség, a szeretet és a végtelenség biztonságot nyújtó érzése. Boldog voltam, nagyon boldog, teljesnek éreztem magam. Nehéz volt abbahagyni ezt a gyakorlatot, de nagy örömömre hoztam magammal a melegségből és az erőből. Rájöttem, az egyik legfontosabb kötelék a világon a család. Összetartozunk. Ha vannak is lejtők a kapcsolatainkban, szeretnek és vigyáznak rán. Ez akkora erő, ami bármin átsegít.

Anikó