A bűntudat és a "megváltó komplexus"

„A bűntudat roppant megterhelő és kellemetlen érzés, a legtöbb ember a legszívesebben elrejtené és elfojtaná, mintsem hogy kimutassa, vagy kifejezésre juttassa. Ám ha nem bánunk vele felelősségteljesen és nem dolgozzuk fel, életünk minősége, az életörömünk, a boldogságérzetünk és az emberi kapcsolataink láthatják a kárát.”   

A gyermekkori megváltószerepből eredő bűntudat:

„A gyermekek alapvető igénye a valahová tartozás, ugyanakkor érzik, mi nyomasztja a szülők lelkét. Így hát azt is megérzik, ha az egyik szülőnek „menekülhetnékje” van. Ilyenkor bámulatos találékonysággal igyekeznek ezt a szülőt tehermentesíteni, illetve lelkileg mellé állni, félelmében, kisebbségi érzésében és magányában vele lenni, vigasztalni és támogatni. Az ilyen gyermeki szeretettel az a gond, hogy közben a gyermek nem tanulja meg saját magát érzékelni, megérteni és tisztelni. Pedig a gyermek- és az ifjúkor lenne az erre leginkább alkalmas életszakasz. Az ember fejlődésének szempontjából saját érzelmeinek, gondolatainak, hajlamainak, tehetségének és gyengéinek felfedezése és megismerése legalább annyira fontos, mint az őt körülvevő világ érzékelése és megértése, valamint annak felfedezése, hogy ebben a világban hogyan és hová tud és akar tartozni. Azok, akik kiskoruktól kezdve az egyik szülő támogatójának szerepét vállalják, az együttérzésüket, a gondoskodásukat és a szeretetüket annyira az apára vagy az anyára, tehát a múlt felé irányítják, hogy nem lesznek képesek saját magukat és a világot éretten érzékelni. Felnőttként a gyermekkori „tréning” hatására gyakran segítő tevékenységet választanak, ahol akár nagyszerű teljesítményt is nyújthatnak, mégis gyakran nyomasztja őket a kisebbségi érzés és a bűntudat. Gyermekkorukban ugyanis sohasem sikerült tökéletesen boldoggá és elégedetté tenni azt a szenvedő szülőt, aki mellett elkötelezték magukat. Hisz bármennyire odaadó is egy gyermek az apa vagy anya iránt, illetve bármennyire veszi is igénybe a szülő egy gyermek lelki támogatását, ez a fajta lelki táplálék nem igazán elégít ki egy felnőtt embert.
A gyermekek sajátságosan érzékelik a világot és ezért gyakran magukra vállalják a felelősséget a szülők boldogságáért vagy boldogtalanságáért.”   

A fenti szövegrészletek Manfred Hanglberger lelkész - pszichiáter „Én vagyok a hibás!” című könyvéből származnak.

A különböző bűntudatokkal és a megmentő komplexussal kapcsolatos oldások:

Berkó Zsófia
önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner
20 55 33 44 7