GONDOLATÉBRESZTŐ

A szenvedés vége …

„Hogyan segíthetem elő az emberiség szenvedéseinek végét? Ez a legfontosabb kérdés, amit életedben feltehetsz. A válasz pedig azzal kezdődik, amit erre a kérdésre felelsz: Hogyan vethetek véget a saját szenvedéseimnek? Ha megtalálod a kiutat saját szenvedésedből, tudni fogod, hogyan segíts másoknak, hogy kiutat találjanak az ő fájdalmukból. Amíg a saját gyógyírodat nem találod meg, hiábavalóak az erőfeszítéseid.” (Alan Cohen)
Gyógyító beszélgetés 20 55 33 44 7

A boldogság kék madara 1

Életünket a boldogságról alkotott értelmetlen hiedelmekre alapozzuk, amelyek logikusnak tűnnek,
azonban minél inkább keressük a boldogságot, annál többet szenvedünk.
„Szabad ember vagy, csak az egyéniséged a börtönöd.” (Buddha)
Mítoszok a boldogsággal kapcsolatban

  • Ha nem vagyunk boldogok, selejtesek vagyunk
  • Csak úgy élhetünk jobb életet, ha minden negatív érzelmet kiírtunk magunkból
  • Meg kell tanulnunk irányítani a gondolatainkat és érzéseinket

A leggyakoribb irányítási stratégiák:

Menekülési stratégiák

  • elbújás, elrejtőzés (helyzetek és tevékenységek elkerülése a szorongás elkerülése miatt)
  • elterelés (elterelni a figyelmet a zavaró gondolatokról és érzésekről, pl. evés, tévézés)
  • tompítás, érzéstelenítés (gyógyszerek, alkohol)

Küzdő stratégiák

  • elfojtás (erőszakkal elnyomni a kínzó gondolatokat és érzéseket)
  • érvelés (saját gondolatokkal vitázni, racionálisan közelíteni a problémához)
  • áthangolás (pl. őrizd meg a nyugalmad, lépj túl)
  • önostorozás (kritizálni, elítélni saját magunkat)

Vannak helyzetek, amikor a fentiek működnek, vannak, amikor nem…
Az irányítás azonban rengeteg időt és energiát emészt fel, gyengének érezhetjük magunkat, mert
ugyanazok a lelki kínok vissza-visszatérnek, valamint hosszú távon az életminőség romlását
akadályozhatják.
Fontos, hogy a gondolatokat ne tévesszük össze a hozzájuk társuló mentális képekkel és fizikai
érzetekkel.

  • gondolatok = a tudatunkban felbukkanó szavak
  • mentális képek = a fejünkben felbukkanó képek
  • érzetek = a testünkben átélt érzések


TESZT –Mire programoztak be gyerekkorodban

  • Mit mondtak, hogyan kell bánnod az érzéseiddel?
  • Milyen érzéseket fejezett ki a családod szabadon?
  • Milyen érzéseket fojtottak el, vagy ítéltek el?
  • Hogyan kezelték a negatív érzéseket?
  • Milyen érzelmi irányítási stratégiát használtak?

A fentiek eredményeképpen milyen elképzeléseid vannak az érzéseid feldolgozásával kapcsolatban?
Tudatunk számtalan módon fokozhatja rossz érzelmi közérzetünket: a bírálat a leggyakoribb ezek
közül.

  • Miért érzem magam így?
  • Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
  • Miért vagyok ilyen?
  • Nem bírom!

Ezek a kérdések mind önmarcangoláshoz vezetnek.
(Forrás: Dr. Russ Harris)
Mégis, hogyan nézzünk szembe a tudatunk által teremtett démonokkal?
Bővebben az aktuális tréningeken és az egyéni terápiás munka folyamán.
További információk: 20 55 33 44 7

A boldogság kék madara 2.

„Húsz év múlva nagyobb csalódást okoznak majd azok a dolgok, amelyekből kimaradtál, mint azok,
amelyeket elkövettél.
Oldd hát ki a hajókötelet, hagyd el a biztonságos parti vizeket! … Kalandozz! Ábrándozz! Tégy
felfedezéseket!”
(Mark Twain)  

  
Az értékek:

  • Szívünk legmélyebb vágyai, milyenek szeretnénk lenni, mit akarunk elérni, hogyan akarunk
    viszonyulni a világhoz. 
  • vezérlevek, amelyek egész életünkön át motiválhatnak minket a helyes cselekvésre.
    Fontos felismerni, hogy az értékek nem azonosak a célokkal. A cél egy olyan vágyott eredmény,
    amelyet el akarunk érni, az érték pedig egy olyan irány, ami felé tartunk, egy folyamat, amely soha
    nem ér véget. MIndenkinek más és más, az életfeladat, a sorsút, az egyéni fejlettségi szint,
    valamint a már elért eredmények függvényében.
    Pl.:
    cél – házasságkötés
    érték – szeretetteljes és  gondoskodó házastársak legyünk
    Értékek a különböző életterületeken: kapcsolatok, munka/képzés, fejlődés/egészség, szabadidő, …
    lsd. kérdőív.
    Itt az idő az elmélyülésre!
  • A fenti értékek közül melyek a legfontosabbak a számomra?
  • Melyek azok, amelyeknek a leginkább megfelelek?
  • Melyek azok, amelyeket a leginkább elhanyagolok?
  • Milyen értékekkel kellene a leginkább foglalkoznom most?
    Pl.:
    A párkapcsolat területén a nyitottságot és az őszinteséget tartom most a legaktuálisabban követendő
    értéknek.
    Mit tehetek érte?
    Célok lebontása rövid, közép- és hosszútávúakra, .. majd készíts akciótervet!
  • Milyen lépések szükségesek a cél eléréséhez?
  • Milyen forrásokra van szükség? (Ha van ilyen…)
  • Mikor hajtom végre?
     
    (Forrás: Dr. Russ Harris)
    Bővebben az aktuális tréningeken és az egyéni terápiás beszélgetéseken.
    További információk: 20 55 33 44 7

A boldogságot csak az bírja el…

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert
külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és
ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az
egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj
neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki
veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, mit magadra költesz, minden örömmel amit magadba
zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a
tiéd.”
(Hamvas Béla)

A belső gyermek gyógyítása – kérdőív

A sérült gyermek gyógyításának különleges és nagyon fontos módszerével felkutathatók a
gyermekkor (csecsemőkor, kisdedkor, óvodáskor, iskoláskor, kamaszkor) lelki sérülései, amelyek
többnyire neurózisaink és jellemhibáink hátterében állnak.
A közös munka során a lelki tartalmak napvilágra kerülnek, a figyelemmel, megértéssel, valamint a
korrekciós meditációkkal a traumák oldhatók, a belső gyermeket ezúttal támogatják és megvédik,
befejezetlen családi ügyei végére járhat, így meggyógyul. 
Kérdőív a megsebzett gyermekről
(Forrás: John Bradshow)
 

  1.   Aggodalmat és félelmet tapasztalok, valahányszor azt fontolgatom, hogy valami újat tegyek.
  2.   Kellemes vagyok az embereknek és nincs saját identitásom. 
  3.   Lázadó vagyok. Akkor vagyok elememben, ha konfliktushelyzetben vagyok.
  4.   Titkos lényem legmélyén úgy érzem, valami nincs rendben velem.
  5.   Felhalmozom a dolgaimat, problémát okoz, ha bármitől is meg kell válnom. 
  6.   Nem érzem magam megfelelőnek, mint férfi/nő.
  7.   Bűnösnek érzem magam, ha kiállok magamért, inkább beadom a derekamat.
  8.   Állandóan kritizálom magam, mert nem felelek meg. 
  9.   Borzasztóan bűnösnek tartom magam és félek, hogy a pokolba kerülök. 
  10.  Merev vagyok és tökéletességre törekvő.
  11.  Úgy érzem, soha nem érem el a mércét, semmit sem intézek el helyesen. 
  12.  Úgy érzem, tényleg nem tudom mit akarok. 
  13.  Valami hajt, hogy túlteljesítsek.
  14.  Életem üres, sokszor depressziósnak érzem magam.
  15.  Nem igazán tudom, ki vagyok. Nem vagyok biztos benne, mik az értékeim, vagy mit gondolok a
    dolgokról.
  16.  Nem érzékelem testi szükségleteimet. Nem tudom, mikor vagyok fáradt, éhes vagy túlhajtott.
  17.  Nem szeretem, ha megérintenek. 
  18.  Gyakran érintkezem szexuálisan olyankor, amikor tulajdonképpen nem is akarok.
  19.  Volt, vagy folyamatosan van az étkezésemben valami szabálytalanság.
  20.  Ritkán tudom, mit érzek.
  21.  Szégyellem magam, ha begurulok.
  22.  Ritkán pörgök be, de ha igen, akkor dühöngök.
  23.  Félek más emberek mérgétől, és majdnem mindent meg akarok tenni, hogy elkerüljem. 
  24.  Szégyellem magam, ha sírok. 
  25.  Szégyellem magam, ha megijedek.
  26.  Jóformán soha nem nyilvánítok kellemetlen érzelmeket.
  27.  Alapvetően senkiben sem bízom, csak magamban.
  28.  Megszállott vagyok kapcsolataimban, és az ellenőrzést én tartom kézben.
  29.  Elkülönültem és félek az emberektől, különösen a tekintélyektől.
  30.  Útálok egyedül lenni és majdnem  mindent megteszek, hogy ezt elkerüljem.
  31.  Azt teszem, amiről úgy hiszem, mások elvárják tőlem. 
  32.  Mindenáron kerülöm az összeütközéseket.
  33.  Ritkán mondok nemet mások javaslataira. Ezek nekem parancsszámba mennek és
    engedelmeskednem kell.
  34.  Túlfejlett a felelősségérzetem. Könnyebb mással törődnöm, mint magammal.
  35.  Gyakran nem közvetlenül mondok nemet, de közvetett módon elutasítom, hogy megtegyem,
    amit kérnek. 
  36.  Nem tudom, hogyan oldjam fel a konfliktusaimat. Vagy lehengerlem az ellenfelemet, vagy
    visszahúzódom.
  37.  Ritkán kérek felvilágosítást olyan dolgokról, amiket nem értek.
  38.  Gyakran kitalálom, mit jelent egy másik ember állítása, és a saját megfejtésemre alapozva
    válaszolok. 
  39.  Összekeverem a szeretetet a szánalommal és hajlamos vagyok szeretni azokat,  akiket sajnálok.
  40.  Legmélyebb félelmem az elhagyatottságtól való félelem, és mindent megteszek,  hogy
    fenntartsak egy   kapcsolatot. 
     
    A teszt eredményéről kérdezhet és időpontot egyeztethet a közös terépiás munkára
    a berko.zsofia@.gmail.com mail címen,
    illetve a következő telefonszámon: 20 55 33 44  7.
     
    Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner

A bőséget és jólétet korlátozó hiedelmek

Életünkben a bőséget és jólétet számtalan rejtett korlátozó hiedelem akadályozhatja.
•    A pénz nem spirituális
•    A pénz nem boldogít
•    A pénz megront
•    A pénzzel nehéz bánni
•    Keményen meg kell dolgozni a pénzért
•    Nem lehet egyszerre pénzem és szabadidőm is
•    A pénzért sok olyan dolgot kell csinálni, amit nem szeret az ember
•    A világon nincs elég pénz, hogy mindenkinek jusson
•    Ha sikeres vagyok, az emberek irigykedni fognak
•    Aki gazdag, biztosan bűnös úton jutott hozzá
•    A gazdag gazdagodik, a szegény szegényedik
•    Inkább legyek szegény, de becsületes, mint gazdag és becstelen
•    Ha pénzt fogadok el, lekötelezetté válok
•    Ha gazdag leszek, akkor cserbenhagyom valamelyik számomra fontos családtagot, aki sosem
keresett sokat
A fentiek közül melyek ismerősek? Tudod folytatni a listát?
Minden ember egyéni bűntudata, alacsony önértékelése, érdemtelenség érzése,
rejtett fogadalmai szaporíthatják a nagyon kártékony hatású hiedelmek listáját.
A terápiás keretek között történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani.
A fentiekkel kapcsolatos tematikus estek /Önbizalom-bőség/ aktuális időpontjai a Programok,
bővebb információk pedig a Tematikák menüpont alatt olvashatók.
Bejelentkezés: info@gyogyitobeszelgetes.hu, 20 55 33 44 7

A családtagok közötti kötődés a családrendszerben

„A családtagok közötti kötődés azt idézi elő, hogy a később születettek meg akarják tartani a
korábban születetteket, hogy azok ne hagyják el őket. Amikor azok mégis meghalnak, a később
születettek gyakran követni akarják őket a halálba, különösen akkor, ha a korábban születetteknek
mostoha sorsuk volt.
A mélységes kötődés okozza, hogy az egészséges gyermekek rosszul érzik magukat, ha a szüleik
szenvednek. A gyermekek olyanok szeretnének lenni, mint a szüleik. Ha a szülők betegek, vagy
valamilyen bűnt kell hordozniuk, a gyermekek tudattalanul átveszik. Amikor a családban
szerencsétlenség, bűn vagy súlyos betegség fordul elő, abban a gyermekek is részesülni akarnak. A
családrendszerhez fűződő odatartozásuk következtében akár nagy áldozatokat is készek hozni.
Emiatt a gyerekek gyakran egészségükről és boldogságukról is lemondanak. Azt hiszik, ha letesznek
a teljes és tartalmas életről, azzal megmenthetik mások életét, boldogságát és egészségét. Ebben
nem csak a kötődés játszik közre, hanem az az elképzelés is, hogy az egyik ember előnye, boldogsága,
élete és bűntelensége egyensúlyba hozza a másik ember hátrányát, boldogtalanságát, betegségét,
halálát és bűnét. Úgy gondolják, akkor járhat sikerrel a kiegyensúlyozás, ha aki jól van, szándékosan
tönkreteszi magát.
Néha egészen hosszú családregények keletkeznek ebből.  …”  
Részlet Thomas Schafer: Ami a lelket megbetegíti – és ami meggyógyítja című,
a Bert Hellinger féle szisztematikus pszichoterápiás rendszerről írt könyvből
Családtörténet analízis, egyénre szabott korrekciós irányított meditációk és oldások spirituális
választerápiával: 20 55 33 44 7

A kvantummező nem arra reagál, amit akarunk, hanem arra, akik éppen vagyunk.

„ A kvantummező nem arra reagál, amit akarunk, hanem arra, akik éppen vagyunk. Mivel az,
ahogyan gondolkodunk, érzünk és viselkedünk, lényegében a személyiségünk, a személyiségünk az,
ami megteremti személyes valóságunkat. Ezért ha új személyes valóságra, új életre vágyunk és
törekszünk, új személyiséget kell teremtenünk.”  (Joe Dispenza)

A lelki gyógyulásról

„A lelki gyógyulás érdekében teljesen át kell adnunk magunkat a feldolgozatlan ügynek, 
és addig követni az alakulását, amíg a felgyülemlett energia eltávozik belőle.
 
Ezután már soha nem fogja elvonni a figyelmünket vagy a lelki energiánkat.”
 
(Jacquelyne Small)

A bűntudat és a „megváltó komplexus”

„A bűntudat roppant megterhelő és kellemetlen érzés, a legtöbb ember a legszívesebben elrejtené és
elfojtaná, mintsem hogy kimutassa, vagy kifejezésre juttassa. Ám ha nem bánunk vele
felelősségteljesen és nem dolgozzuk fel, életünk minősége, az életörömünk, a boldogságérzetünk és
az emberi kapcsolataink láthatják a kárát.”   
A gyermekkori megváltószerepből eredő bűntudat:
„A gyermekek alapvető igénye a valahová tartozás, ugyanakkor érzik, mi nyomasztja a szülők lelkét.
Így hát azt is megérzik, ha az egyik szülőnek „menekülhetnékje” van. Ilyenkor bámulatos
találékonysággal igyekeznek ezt a szülőt tehermentesíteni, illetve lelkileg mellé állni, félelmében,
kisebbségi érzésében és magányában vele lenni, vigasztalni és támogatni. Az ilyen gyermeki
szeretettel az a gond, hogy közben a gyermek nem tanulja meg saját magát érzékelni, megérteni és
tisztelni. Pedig a gyermek- és az ifjúkor lenne az erre leginkább alkalmas életszakasz. Az ember
fejlődésének szempontjából saját érzelmeinek, gondolatainak, hajlamainak, tehetségének és
gyengéinek felfedezése és megismerése legalább annyira fontos, mint az őt körülvevő világ
érzékelése és megértése, valamint annak felfedezése, hogy ebben a világban hogyan és hová tud és
akar tartozni. Azok, akik kiskoruktól kezdve az egyik szülő támogatójának szerepét vállalják, az
együttérzésüket, a gondoskodásukat és a szeretetüket annyira az apára vagy az anyára, tehát a múlt
felé irányítják, hogy nem lesznek képesek saját magukat és a világot éretten érzékelni. Felnőttként a
gyermekkori „tréning” hatására gyakran segítő tevékenységet választanak, ahol akár nagyszerű
teljesítményt is nyújthatnak, mégis gyakran nyomasztja őket a kisebbségi érzés és a bűntudat.
Gyermekkorukban ugyanis sohasem sikerült tökéletesen boldoggá és elégedetté tenni azt a szenvedő
szülőt, aki mellett elkötelezték magukat. Hisz bármennyire odaadó is egy gyermek az apa vagy anya
iránt, illetve bármennyire veszi is igénybe a szülő egy gyermek lelki támogatását, ez a fajta lelki
táplálék nem igazán elégít ki egy felnőtt embert.
A gyermekek sajátságosan érzékelik a világot és ezért gyakran magukra vállalják a felelősséget a
szülők boldogságáért vagy boldogtalanságáért.”   
A fenti szövegrészletek Manfred Hanglberger lelkész – pszichiáter „Én vagyok a hibás!” című
könyvéből származnak.
A különböző bűntudatokkal és a megmentő komplexussal kapcsolatos oldások:
Berkó Zsófia
önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner
20 55 33 44 7

A megbocsátás gyógyító és felszabadító ereje

Az alábbi munkalap kitöltése hozzásegíthet minket ahhoz, hogy felül tudjunk emelkedni a
betegségeket és rossz közérzetet okozó rögzült sérelmeinken.
A szemléletünk megváltoztatásával sokat tehetünk lelki és fizikai egészségünkért, valamint emberi
kapcsolatainkért.

  1. A SZTORI ELMESÉLÉSE 2. AZ ÉRZÉSEK ÁTÉLÉSE 3. A SZTORI ÚJRAFOGALMAZÁSA  
  2. Ez a szituáció okozza rossz közérzetemet.
    2/a. Szembesülés (X-szel): Azzal zaklattál fel, hogy:
    2/b. A következőket érzem amiatt, amit tettél (teszel):
  3. Szeretetteljesen elfogadom, és többé nem ítélem el az érzéseimet:
  4. Az érzéseim a sajátjaim. Senki sem erőszakolhat rám érzéseket.
    Az érzéseim a szituációról alkotott véleményemet tükrözik.
  5. Bár nem ismerem a miértet és a hogyant, de immár belátom, hogy ez a szituáció fejlődésem
    érdekében jött létre.
  6. Észrevettem néhány jelet az életemben, például visszatérő viselkedésmintákat és egyéb
    jellegzetességeket, amelyek arra mutatnak, hogy a múltban már számos ilyen gyógyulási lehetőség
    nyílt előttem, azonban akkor nem ismertem fel őket. Például: …
  7. Hajlandó vagyok belátni, hogy fejlődésemnek részét képezte az ehhez hasonló tapasztalatok
    átélése. 
  8. Rossz közérzetem jelezte, hogy megvontam magamtól és (X-től) az elfogadást azzal, hogy
    ítélkeztem, elvárásokat tápláltam. Sorold fel az ítéleteidet, elvárásaidat és azon viselkedésformáidat,
    amelyek arra mutatnak, hogy meg akartad változtatni (X-et)! 
  9. Immár tisztában vagyok vele, hogy csak akkor zaklatom fel magam, amikor valaki lényem azon
    részeit érinti meg, amelyeket tagadok, elfojtok, majd másokra vetítek ki.
  10. (X) azt tükrözi, amit el kell fogadnom önmagamban.
  11. Ha megbocsátok (X-nek), meggyógyítom önmagam, és újrateremtem a valóságomat.
  12. Immár tisztában vagyok azzal, hogy semmi sem helyes vagy helytelen, amit (X) vagy bárki más
    tett. Elvetek minden ítéletet.
  13. Levetkőzöm azon szükségletemet, hogy mást hibáztassak, és nekem legyen igazam, és hajlandó
    vagyok felismerni a fejlődési lehetőséget az adott helyzetben, annak jelenlegi formájában.
  14. Tisztában vagyok vele, hogy mindketten pontosan azt kaptuk, amit tudat alatt magunknak
    választottunk, egymás érdekében.
  15. Becsüllek téged (X), amiért hajlandó voltál szerepet játszani a gyógyulásomban és megbecsülöm
    magam azért, mert hajlandó voltam szerepet játszani a Te gyógyulásodban.
  16. Maradéktalanul kiengedem a tudatomból a következő érzéseket (lásd 2/b!)
  17. Méltányolom hajlandóságodat, (X), amelyet a problémáim tükrözésére mutattál és becsüllek
    azért, hogy megadtad nekem az önelfogadás lehetőségét.
  18. Immár tisztában vagyok vele, hogy amit átéltem (az áldozatsztorim), az helyzetem szubjektív
    értelmezésének eredménye volt. Most már megértem, hogy ezt a „valóságot” képes vagyok pusztán
    azáltal megváltoztatni, hogy újra fogalmazom.  
    Próbálkozz meg egy újra fogalmazással, miszerint ténylegesen felismerted a helyzet lehetőségeit! 
  19. Maradéktalanul megbocsátok magamnak, elfogadom magam nagylelkű és kreatív lényként.
    Levetkőzöm minden szükségletemet arra vonatkozóan, hogy a hiány és a korlátozottság érzelmeibe
    és gondolataiba kapaszkodjam, amelyek a múlthoz kötnek. Visszavonom energiáimat a múltból.
    Magam alakítom az életemet és képes vagyok újra önmagammá válni, feltétel nélkül támogatni saját
    magamat pontosan úgy, amilyen vagyok, minden erőmmel. 
  20. Ezennel átadom magam a gondolatnak és érzésnek, hogy visszanyertem valódi természetemet, és
    ezennel visszaállítom az (X) iránt érzett elfogadást. Érzem az életembe áramló örömöt, amely a
    szeretet átéléséből fakad.
  21. Maradéktalanul megbocsátok neked, (X), mivel immár tisztában vagyok vele, hogy minden
    rendben. Elfogadlak pontosan olyannak, amilyen vagy.
    22. Becsülöm önmagam, amiért volt bátorságom, hogy keresztülmenjek ezen és amiért képes voltam
    túllépni az „áldozatléten” – most már SZABAD vagyok.
    Forrás: Colin Tipping 
    Ha szüksége van segítségre, jelentkezzen bátran!
    Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner
    berko.zsofia@gmail.com, 20 55 33 44 7 (sms is küldhető)

A teljesség felé

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
 Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
 Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
 Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
 Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
 Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
 Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
 Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
 Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
 
 /Weöres Sándor/

A teremtő folyamatok kvantum modellje – Avagy: Miért olyan fontos, hogy mire irányítod a figyelmed?

„Tudományosan elfogadott az a jelenség, hogy ha valamit megfigyelünk, akkor pusztán a megfigyelés
ténye – szubatomi szinten – változást eredményez a megfigyelt dolog  viselkedésében és
tulajdonságaiban. Ez arra enged következtetni, hogy a tudat közvetlen és megfigyelhető módon
képes befolyásolni az anyag szerkezetét és összetételét. A kvantummodell szerint az elektron
valószínűségi pályákon mozog és csak akkor kerül kiszámítható pályára, amikor megfigyeljük. Abban a
pillanatban, amikor tudatunkkal belépünk az elektron útjának érzékelésébe, az anyagi valósággá
válik. Azáltal, hogy kapcsolatba kerülünk vele, az elektron a végtelen lehetőségek közül azt a
valószínűségi pályát választja,  amelyikre megfigyelésünk által rákényszerítjük.” (Richard Bartlett)

A torzított gondolkodás leggyakoribb sémái

1. „Mindent vagy semmit”: A világot csak feketén vagy fehéren látjuk, nem fogadjuk el a szürke árnyalatait. A teljesítményből csak a nem létező 100 % lenne elegendő.

2. Fokozott felelősségtudat: Ha hajlamos valaki erre a torzításra, gyakran olyan tőle független körülményekért, valamint más emberek viselkedéséért is felelősséget     vállal, amely nem az ő hatásköre.

3. „Kell, kellene”:  A szorongást keltő „kell” zsarnoksága alá kerülhetünk, ha elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene másoknak vagy akár magunknak viselkedni. 

4. Túláltalánosítás: Aki hajlamos erre, egyetlen negatív eseményből vagy visszajelzésből messzemenő következtetéseket von le a saját és mások személyiségére és értékességére vonatkozóan.

5. Negatív (illetve bármilyen) szűrés: Aki gyakran használja ezt a torzítást, a történtekből többnyire csak a szűrőjének (pl. negatív) megfelelő momentumokat veszi észre és ennek alapján minősít.

6. Gondolatolvasás:  Ezen típusú torzítás esetén mindenki tudni véli mit gondol és érez a másik ember egy bizonyos történéssel, illetve más személyekkel, akár saját magával kapcsolatban.

7. Jövendőmondás: A jövő képlékeny, ennek ellenére úgy gondolkodik és viselkedik az illető, mintha valóban maradéktalanul tisztában lenne azzal, mit tartogat a jövő.

(Forrás: Szondy Máté) 

Ahogy megszabadulunk félelmeinktől…

„Legmélyebb félelmünk nem az, hogy alkalmatlannak bizonyulunk.
 Legmélyebb félelmünk, hogy erőnk mértéktelenül hatalmas.
 Fényes oldalunk rémít meg minket, nem az árnyékos.
 Azt kérdezzük magunktól: ki vagyok én, hogy ilyen
 ragyogó, elképesztő, tehetséges és csodás legyek?
 Tényleg, ki vagy te, hogy ne légy az, ami vagy?  
 Isten gyermeke vagy. Ha kis pályán játszol,
 az nem használ a világnak.
 Nincs semmi megvilágosító abban, ha összehúzódsz,
 hogy mások ne érezzék maguk bizonytalanul a környezetedben.
 Mindnyájan ragyogásra termettünk, akár a gyermekek.
 Arra születtünk, hogy Isten dicsőségét hirdessük,
 amely bennünk lakozik.
 Azzal, hogy fényünket engedjük felragyogni, tudattalanul
 engedélyt adunk másoknak is, hogy ugyanígy cselekedjenek.
 Ahogy megszabadulunk félelmeinktől,
 jelenlétünkkel automatikusan felszabadítunk másokat is.”
                                                                        (Marianne Williamson)

Ajándékod a világnak

Ajándékod a világnak – Életed munkája, valódi hivatásod, küldetésed felfedezése (munkalap)
Kivezető út a válságból: Ahol az utad, ott biztosan van helyed és megélhetésed, csak rá kell találnod!

  1. Gyűjts össze minden képesítést, iskolát, tanfolyamot, amit elvégeztél, ne hagyj ki semmit!
    Beszélsz-e idegen nyelveket és milyeneket?
  2. Gondold át, milyen készségeid használod a legszívesebben, melyek a legkülönlegesebbek, 
    amelyekkel kitűnsz a többiek közül?
    Pl.:  Kommunikáció, tervezés, szervezés, irányítás, adatok elemzése, elmélyült gondolkodás,
    számolás, írás, prezentációk tartása, építés, kreatív alkotói, művészi tevékenységek, spiritualitás,
    gyógyítás?
  3. Kivel, mivel dolgoznál a leginkább? Tárgyakkal, gépekkel, műszerekkel? Emberekkel: felnőttekkel,
    gyermekekkel? Növényekkel, esetleg állatokkal?
  4. Ugyanazokkal az emberekkel szeretnél dolgozni nap mint nap, vagy minden nap új emberekkel
    akarsz megismerkedni? Milyen szerepet játszol velük? Esetleg egyedül szeretnél dolgozni időd nagy
    részében?
  5. Dolgoznál külföldiekkel, esetleg külföldön? Az anyanyelved szeretnéd használni munka közben
    vagy örömmel és otthonosan alkalmazod az idegen nyelveket?
  6. A szellemi vagy a fizikai munka a testhezállóbb, vagy talán a kettő keveréke? Változatosak legyenek
    a feladatok, vagy éppen jól tűröd az egyhangúságot és a türelemben és aprólékosságban rejlik az
    erősséged?
  7. A tempó gyors vagy lassú legyen, esetleg kihívásokkal, pozitív stressz helyzetekkel teli?
    Mennyire tudsz összpontosítani, adott helyzetben összeszedett lenni?
  8. Hány órát tudsz és akarsz dolgozni egy héten, hónapban? Ragaszkodsz-e a szokásos munkaidő
    beosztáshoz, vagy a kötetlenség a szimpatikusabb?
  9. Milyen munkahelyi környezetet tudsz elképzelni magadnak? Szabadban, munkahelyen: gyárban,
    irodában, esetleg az otthonodban? Helyhez kötött legyen vagy belefér az ingázás, az időnkénti
    utazás?
  10. Milyen beosztásban szeretnél dolgozni? Vállalod-e a vezetői pozícióval járó felelősséget, vagy
    inkább maradsz beosztott, esetleg egyéni vállalkozóként dolgoznál a leginkább? Egy munkáltatónak
    dolgoznál, egy csoportnak, vagy leginkább különböző ügyfelekkel szerződnél munkára?
    (Forrás: Sanaya Roman – Duane Packer)  
    +1 kérdés, talán a legfontosabb: Mi az, amit éjt nappallá téve tudsz csinálni, sosem fáradsz el bele és
    akkor is csinálnád, ha megnyernéd a lottón a főnyereményt? Mi az, amivel kikapcsolódsz, ami feltölt?
    Csináld azt, amit szeretsz és jönni fog a pénz!
    A fentieket megakadályozó leggyakoribb korlátozó hiedelmek pl.:
    „A pénzért sok olyan dolgot kell tenni, amit nem szeret az ember.”
    „Mindenért keményen meg kell küzdeni.”  
    Korlátozó hiedelmek beazonosítása és oldása, valamit segítség küldetésed, életfeladatod
    megtalálásához és megvalósításához a tudományos és spirituális módszerek szintézisével:

Berkó Zsófia önismereti tanácsadó és személyiségfejlesztő tréner
Bővebb információk: 20 55 33 44 7
Ajánlott program: Önbizalom a munka, a hivatás területén
Ajánlott meditáció: Kliensek bevonzás

Az emberek nyílnak …

Minden pillanat valójában egy lehetőség a tudatosodásra, ajándék számunkra, hogy felismerjük, kik
vagyunk. Bármilyen változás rólunk szól, bennünk zajlik. Nem egy külső valami, ami a világban
történik, tőlünk függetlenül. 
Nincs mitől félnünk! Legyen ez egy olyan belső igazság, ami átsegít mindenen. Hiszen minden tükör a
világunkban, mindent mi vetítünk ki magunk köré, ha ez hihetetlen is most a számunkra. Ha csak egy
pillanatra is beleérzünk az életöröm és a szeretet energiájába, a világ megítélése teljesen
megváltozik. 
 
Legyünk éberek és tudatosítsuk, hogyan éljük az életünket!  A „most”  pillanatában éppen  milyen
állapotban vagyunk? Mert ez dönti el, hogy mit teremtünk magunk köré. Ha tele vagyunk szeretettel,
hittel, akkor nem kell izgulni, aggódni semmi miatt. Csak mindig arra érdemes gondolni: ami van, azt
én választottam magamnak. 
 
A világban az emberek nyílnak, egyre jobban képesek megváltoztatni korlátozó hiedelmeiket, és
korábban elképzelhetetlen dolgokat megélni egyik napról a másikra. Lépj ki a drámából, a
szenvedésből! Ne a problémákra keresd a választ az életedben, egyszerűen képzeld el magad szabad
és boldog emberként és éld is úgy a napjaidat.
 
A boldogság megéléséhez nem kell semmi sem rajtunk kívül. Nem a dolgok, a történések hozzák el a
boldogságunkat, hanem a boldogságunk hozza el a dolgokat és a történéseket az életünkben. Keresd
a szabadabb és boldogabb létezést minden pillanatban! Tudd, hogy minden pillanatban van
választásod a boldog létezésre. Egyedül Te kellesz a boldog élethez, és akkor az élet is ezt fogja
tükrözni! Azaz bőség és szeretet fog körbevenni, ha benned az van. 
 
Valósítsd meg magadban azt, amit kívül szeretnél látni! 
 
(Forrás: Eckhart Tolle)

Boldogtalanságfüggőség

Legtöbbünk gondolkodása egyfajta mentális zizegés, ami tulajdonképpen akaratunkon kívül történik
velünk. A fejben szóló hang önálló életet él, s mivel a múlt kondicionálta, arra kényszerülünk, hogy
állandóan azzal foglalkozzunk, s ami még kellemetlenebb, azonosulunk, szinte eggyé válunk vele.
Így egyetlen szituációban sem vagyunk jelen, hiszen többnyire vétkesként a múlt foglyai vagyunk, ill.
néha a jövőben járunk olyan dolgok után kutatva, ami miatt aggodalmaskodhatunk, ami az
elidegenedés folyamatát generálja.
A gondolatáramlással kölcsönös összefüggésben alakulnak ki az érzelmek, az érzelem tehát a testnek
az elmére adott reakciója. Ez az intelligencia működteti a környezetre adott válaszreakcióit is. A
szervezet bármilyen kihívásra vagy fenyegetésre adott válaszreakcióit, a küzdelemre vagy
menekülésre való felkészülést az érzelem ősi formáinak, ösztönös reakciónak tekinthetjük.
Bár a test rendkívül értelmes, mégis minden gondolatra úgy reagál, mintha az a valóság lenne.
Energia gyűlik össze, de mivel a veszély csak mentális fantázia, nem vezetődik le. Egy része visszakerül
az elmébe még nagyobb szorongást generálva, a másik része pedig a testet mérgezi.
A fejben lévő hang elmond egy történetet, amit a test elhisz és reagál rá. Ez a megvizsgálatlan
gondolatok és érzelmek közt kialakult ördögi kör hozza létre a folyamatos történetgyártást. A
gondolatok néha olyan gyorsan jönnek, hogy nincs ideje az elmének a megfogalmazásra, ezek a
tudattalan feltevések, melyeknek forrása a múltbeli, gyakran gyermekkori kondicionálás.  Ezek a
tudattalan feltevések az érzelmi reakciókon keresztül teremtik meg személyes valóságunkat.
Minden emberi testre hatalmas feszültség és nyomás nehezedik, ugyanis a test nem tud mit tenni,
mint valamennyi gondolatra reagál, melyet az ego generálta negatív érzelmek sokasága kísér. Ilyen a
félelem, a harag, a neheztelés, a féltékenység, stb., melyeknek összefoglaló neve: boldogtalanság.
Ezek a testre káros érzelmek azokat az embereket is megfertőzik, akikkel kapcsolatba kerülünk és
közvetett módon, láncreakció révén további számos embert is.
Az elme folyamatosan tovább szövi a meséit, még évek múlva is ugyanazon gondolkodik, a testben
pedig folytatódik a küzdelem, a test negatív érzelmeket és energiákat termel, ami persze további
gondolkodást generál. Az elme és az általa kreált, felnagyított és életben tartott történet tovább
hajtja a gépezetet.
Az összes olyan negatív érzelem, amellyel a megjelenése pillanatában nem nézünk szembe, nem
foszlik teljesen szét, fájdalom maradékot hagy hátra, amely később a test sejtjeiben élő
energiamezővé áll össze. Szinte kivétel nélkül minden ember hurcol az energiamezejében
felhalmozott érzelmi energia lenyomatokat, amely a könnyebb érthetőség kedvéért fájdalomtestnek
nevezhető.
Különösen a gyerekek hajlamosak lenyomni magukban a feldolgozhatatlan élményeket, de azt a
szokást sokuk sajnos felnőtt korára is megőrzi, holott a gyermekként veszélyesnek ítélt helyzetek
felnőttkorban már többnyire nem azok. Ha az érzelem felismeretlenül tovább él odabenn, többnyire
közvetett módon nyilvánul meg, pl. szorongásként, haragként, rosszkedvként, vagy akár testi
betegségként, ill. a bensőséges kapcsolatok elszabotálásaként.
A fájdalomtest azonban nem csak egyedi jellegű, az emberiség történelme, rabszolgaság, háborúk,
stb., mindig ott él az emberiség közös pszichéjében, amely belekódolódik valamennyi emberi DNS-be,
ez a kollektív emberi fájdalomtest.
A szunnyadó fájdalomtest aktiválását bármilyen külső inger, illat, hang, kép, szó, esemény kiválthatja,
de lehet egy saját gondolat is beindító hatású, pl. egy évforduló kapcsán. A fájdalomtest a negatív
gondolat energiamezejéből tud táplálkozni, hiszen csak annak frekvenciájával azonos rezgésű, azaz
kompatibilis. A gondolatoknak is megvan a maguk frekvenciasávja, melynek alsó végén a negatív,
felső végén a pozitív gondolatok rezegnek. Valójában minden szakadatlan mozgásban lévő, rezgő
energiamező, maga az anyag is. Ezért tudunk a fizikai világra hatni a gondolatainkkal.   

A fájdalomtest a legtöbb emberben benne élő, félig önrendelkező energiaforma, és intelligenciája
elsődlegesen a saját életben maradására irányul, így időről időre neki is új energiához, táplálékhoz
kell jutnia. Ezért virul a negatív gondolatokon és kapcsolati drámákon.
Így alakul ki a boldogtalanságfüggőség. Amint a boldogtalanság átvette az irányítást, még az is céllá
válhat, hogy mások is ugyanolyan nyomorultul érezzék magukat, így az ő érzelmi reakciójukból is
lehet töltekezni.  
De hogyan tudunk ebből az ördögi körből kiszabadulni? Nincs más, szélnek kell ereszteni a múlt
börtönné váló történeteit, illetve szemlélhetjük másként és az egyetlen valóságra kell a figyelmünket
fordítani, mégpedig a jelen pillanatra. Ha megtanuljuk, hogy elménkben nem tartjuk életben a
kellemetlen tapasztalatokat, figyelmünket a jelen pillanatra terelhetjük vissza. Felismerve,
beazonosítva a múltban gyökerező alaptalan félelmeinket és aggodalmainkat újra a jelenünk pozitív
teremtőivé válhatunk. Ehhez nyújt kiváló és hatékony segítséget a Kellemetlen gondolatok és
érzelmek hatástalanításáról szóló előadás, valamint a spirituális választerápia módszere. (Forrás:
Eckhart Tolle)
Az előadás aktuális időpontjai a „Programok” menüpont alatt olvashatóak. A előadásra illetve
spirituális választerápiás oldásra
az info@gyogyitobeszelgetes.hu mail címen, valamint a 20 55 33 44 7 telefonszámon lehet.

Merj változtatni – Te mennyire vagy megengedő magaddal kapcsolatban?

Sokan rossz dolognak tartják a változást, mondván, hogy jobb az ismert utat járni, mint ismeretlen
ösvényre lépni. Én is ennek az elvnek voltam a híve sok éven át, majd egy évvel ezelőtt eldöntöttem,
hogy szeretném elhagyni a megszokott bevésődéseket, és olyanokat találni, melyben jól érzem
magam. Talán az volt a legnehezebb, hogy beismertem magamnak azt, hogy vágyom a változásra,
mert így nem érzem jól magam. Érdekes dolog szembenézni önmagunkkal. Megdöbbentő volt
meglátni, hogy valójában mennyire alábecsülöm magamat és, hogy az életem nagy részét a
másoknak való megfelelési kényszer teszi ki. Beláttam, hogy mások érdekeit a sajátjaim elé helyezem.
Itt kezdődött el igazán a változás, a szembesüléssel. 
Az önismereti munka során nem egyik napról a másikra lebbent fel a fátyol ezekről a megszokott
dolgokról, hanem időről időre egyre figyelmesebb lettem arra, hogy hogyan is viselkedem egy-egy
helyzetben, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben. Kezdetben ilyenkor mindig az jutott eszembe,
hogy „Jaj tényleg így viselkedem ilyenkor.” Azonban egy idő múlva már arra lettem figyelmes, hogy
már nem csak megfigyelem a reakcióimat ezekben a helyzetekben, hanem másként is reagálok és
elmaradt a korábbi önostorozás, önsajnálat. Sokkal nyitottabb és megengedőbb lettem másokkal
szemben, így könnyebben találom meg a közös hangot másokkal. Sikerül az elvárásokkal szembeni
megfelelési kényszeremből is lejjebb adni. Miért ne viselkedhetnék másként, mint ahogy mások azt
elvárják. 
Mióta felvállaltam azt, aki valójában a burok mögött vagyok, sokkal többet mosolygok, és jobban
érzem magam a bőrömben. A környezetemben lévő emberek közül egyre többen mondják, hogy
változtam. Természetesen ezt is kétféleképpen lehet értelmezni. Van, aki örömmel fogadja, hogy
elhagyom azokat a dolgokat, melyek korlátoznak és támogatnak benne nap, mint nap. Sajnos van
olyan barátom is, aki nem örül a változásomnak. Az a mondás, hogy a változás rossz dolog részben
valóban igaz. Igaz abból a szempontból, hogy lehet, hogy lesznek emberek az életedben, akiknek nem
fog tetszeni, hogy már nem olyan ember vagy, aki mindent sutba dob másokért és az ő akaratunknak
megfelelően teszel. Ezeket a barátságokat, emberi kapcsolatokat át kell értékelni és szükség szerint
elengedni őket az életünkből. De ebből a helyzetből is sokat lehet tanulni. Ezek az apró lépések mind
közelebb segítenek az önmegvalósítás és az önismeret felé. 
A kis sikerek és a pozitív visszajelzések erőt adnak a számomra legnehezebbnek vélt önmegvalósítási
kérdéskörben: „Önmagaddal szemben mennyire vagy megengedő?” Magamba nézve az első válasz
egy évvel ezelőtt az volt, hogy semennyire. Most már azt mondanám, hogy egyre több dolgot
megengedek magamnak, ami boldoggá is tesz. Felszabadító érzés úgy élni az életem, hogy bátran
lehetek az, aki valójában vagyok. A végső célhoz még időre, türelemre és kitartó közös munkára van
szükségem, de nagyon élvezem, hogy letértem a megszokott útról és a változás mellett döntöttem.
A saját tapasztalatomból csak azt tudom javasolni, hogy: „Ne félj a változástól, vágj bele az
ismeretlenbe!”
Edit

Időpont egyeztetése: Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner 20 55 33 44 7

Múlt és jelen kiegyensúlyozása, elfojtás és elfogadás

Múltunkkal való kapcsolatunk élénk szerepet játszik abban, hogy milyen a jelenlegi viszonyunk saját
magunkkal és a külvilággal. Életerőnk és egészségünk, valamint alapvető attitűdjeink is múltunkat
tükrözik és azt fejezik ki, hogyan befolyásolták korábbi élményeink a fejlődésünket. Ezért abban, hogy
visszanyerjük esetlegesen elveszett egészségünket és eltékozolt vitalitásunkat, nagyon lényeges
momentum, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki és ápoljunk azzal a hatalmas belső tárházzal, amelyet
emlékeknek nevezünk.  
Az emlék kiegyensúlyozó pszichológiai gyakorlat során megpróbálunk intenzív kapcsolatot
teremteni a múltunkkal és megtalálni az egyensúlyt a súlyosabb, szorongató emlékképek és a
kellemes, sőt a csodálatos időszakok között. A múltról gyakran hamis elképzeléseket hordozunk
magunkban, a boldogtalanok szinte csak a szürke, nyomasztó dolgokra emlékeznek, akik
boldogabbak, azok pedig csak a szépre, a jóra emlékeznek.
Az ilyen torzító emlék-korrekciók egyensúlyzavarokat idézhetnek elő én-képünkben, amely pedig
további lelki egyensúlyvesztést vált ki. A cél az, hogy visszanyerjünk egy harmonikus és reális képet
mindarról, ami a múltban történt velünk és ami jelenlegi állapotunkhoz elvezetett, illetve ezzel egy
időben begyógyíthatjuk lelki sebeinket, hogy tudat alatt ne fejlesszenek bennünk további elfojtásokat
és szorongásokat.
A korábban minket ért, fájdalmat okozó, sokkoló, valóságérzetünket megzavaró történéseket
önvédelmi reflexként igyekeztünk kitörölni tudatunkból, így fehér foltokat hoztunk létre a
memóriánkban. Ha felfedező utakra indulunk a múltba és ítélkezéstől mentesen újraértékeljük az
eseményeket, nem lesz szükség további elfojtásokra, így visszanyerhetjük énünk elveszett részeit
és ez komoly javulást eredményezhet az életerőnkben.
Az elfojtás szó komoly jelentőséggel bír a pszichoszomatika területén, mert azzal leromboljuk lelki
sérthetetlenségünket és valójában a betegség gyakorta közvetlenül az elfojtási minta
megnyilvánulása. Az elutasításhoz erőfeszítéseket kell tennünk, hogy azt a nem kívánt valamit vagy
valakit eltávolítsuk az életünkből.  Félünk ezek negatív hatásától, és ezzel a félelemmel együtt jár egy
küzdési vagy menekülési reakció, de ha egyik sem lehetséges, akkor a tudatalattiba, feldolgozatlanul
száműzzük a kellemetlenséget, amely a mélyből továbbra is tudattalanul befolyást gyakorol pszichés
működésünkre. Ráadásul az agresszió, a menekülés és az elfojtás is állandó energiát igényel, ami
rombolja biológiai rendszerünket.
Az elfojtás ellentéte az elfogadás. Amikor elfogadunk valamit, megnyílunk előtte, hagyjuk, hogy
befolyást gyakoroljon ránk. Létjogosultságot adunk annak a valaminek a saját világunkban és
biztosítjuk számára az életteret, nincs szükségünk energiánk pazarlására és eltékozlására, mert
harmóniában élünk vele.    
Amit a jelen pillanat elutasításáról, elfojtásáról vagy elfogadásáról elmondható, az ugyanúgy
érvényes azokra a tapasztalatokra is, amelyek már az elfojtás következtében visszahúzódtak
emlékezetünkben, de ugyanolyan erőteljes hatással lehetnek érzéseinkre és gondolatainkra.
Az emlékezés megrázkódtatásától való félelem sokakban további elkerülési stratégiákat válthat ki,
mégis érdemes visszagondolni a régóta nyomasztó emlékekre. Engedjük őket a felszínre törni és
próbáljuk őket újragondolva elfogadni, így megszabadulhatunk negatív hatásaiktól. A múltat nem
változtathatjuk meg, de az arról való gondolkodásunkat, szemléletünket igen. Egy bizonyos ponton
pedig azt fogjuk észrevenni, hogy eddigi beidegződött valóságképünk sokkal harmonikusabbá vált.
 
Amint szabadon mozgunk emlékeink és jelenlegi élményeink között, egy egészen kiterjesztett tudati
állapotban találjuk majd magunkat és azt fogjuk tapasztalni, hogy a testünkben ébredő érzések
egyszerre származnak a jelenben és a múltban érzékelt hatásokból. Egy pillanattal később pedig már

a mostani élményünk is emlékképpé változik. A múltnak és következményének, a jelennek ilyen
tudatos összekapcsolása az életerő drámai növekedését idézi elő a testünkben.      
Egyénre szabott emlék kiegyensúlyozó kirándulások: 20 55 33 44 7
(Forrás: John Selby)

Szemüveg gyakorlat

Szemüveg gyakorlat – amely elsőként lehetőséget ad arra, hogy megtapasztald, Te a megfigyelővel, a
Tanúval vagy azonos, a gondolataid, az érzelmeid, a testérzeteid pedig az általad megfigyelt változók,
sőt, arra is rájöhetsz, tudod irányítani a folyamatot, tehát felelősséget vállalhatsz érte, ami egyben
felszabadító is.
A lehetőségekhez képest helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed és lazítsd el a tested!
Gondolj egy olyan személyre, akivel sűrűn van nézeteltérésed, konfliktusod, és ez feltehetően sok
stresszt okoz a mindennapokban.
Képzeld őt magad elé, úgy, hogy közben egy virtuális sötét szemüvegen keresztül nézed őt, azaz, csak
a negatív tulajdonságaira koncentrálsz. A belső vetítővásznon képzelj el egy jelenetet is hozzá.
Közben figyeld meg, milyen érzéseid alakulnak, és milyen testérzetek keletkeznek benned, valamint
milyen testtájakon! Mielőtt elhatalmasodna benned az érzés és a testérzet, a kiinduló képet állítsd
meg, változtasd fekete-fehérré, kicsinyíts le és távolítsd el, míg a messzeségben egy apró fekete
ponttá válik, majd az is eltűnik. Mi lett a korábbi érzésekkel és a testérzetekkel? (NLP – a
neurolingvisztikus programozás átdolgozott módszere)
Remélhetően a képekkel a kellemetlen érzések és testérzetek is eltávolodtak.
Lélegezz mélyeket, pihenj egy kicsit!
Most vedd szemügyre őt egy virtuális, bármilyen színes szemüvegen keresztül, azaz, csak a pozitív
tulajdonságaira koncentrálj. A belső vetítővásznon képzelj el egy jelenetet is hozzá. Közben figyeld
meg, ezúttal milyen érzések és testérzetek keletkeznek benned a különböző testtájakon! 
Most hagyd az érzéseket és a testérzeteket folyamatosan erősödni, a kiinduló képet tedd még
színesebbé, ragyogóbbá, nagyítsd fel, míg életnagyságúvá válik és Te, mint a jelenet szereplője lépj is
be a képbe. A jelen lévő érzéseket és a testérzeteket tovább erősítsd, annyira, amennyire csak tudod.
Ezúttal maradj ebben az érzékelésben, közben szépen óvatosan kinyithatod a szemed és a képzelet
világából visszatérhetsz a hétköznapi tudatosság szintjére.
Többek között a fenti, és temérdek ehhez hasonló gyakorlat érhető el a LELKI WELLNESS új online
gyakorlati önismereti tanfolyam keretein belül.
Jelentkezés, felmérés: Berkó Zsófia tanácsadó, tréner: 20 55 33 44 7 (SMS) , berko.zsofia@gmail.com
A munkámról bővebb információk a honlapomon érhetők el: www.gyogyitobeszelgetes.hu.
Figyelem! Az online verzió természetesen csak töredéke a személyes találkozók által elérhető
személyre szabott teljes programnak. Ha bárkinek javaslod ezt az online gyakorlati önismereti
programot, kérlek, az elérhetőségem add meg, hogy legyen alkalmam előzetes kommunikációra,
felmérésre. Hálásan köszönöm.

Szerettünk távozása

Nem véletlen, az életem úgy alakult, a válásom után haza kellett költözzek. Egyszer csak Édesapámnál
súlyos betegséget diagnosztizáltak. Tapasztalásaimnak köszönhetően tudom,  mélyen belül a
feldolgozatlan, elnyomott harag dolgozott, mely testi szinten elfojtva manifesztálódott Apum
testében. Hallva a hírt, meg is döbbentünk, meg nem is. Sajnos szeretett testvére is ugyanebben a
‘betegségben’ ment el. 
Nos, az elején minden lehetőséget megragadtunk. Amikor meghallod a hírt, lesújtva érzed magad,
hogy ez miért pont veletek történt meg. Apu  hősiesen viselte, hogy segíteni próbálunk. Számunkra
Anyuval egyértelmű volt, és Apunak is, hogy a protokoll szerinti orvosi kezeléseket nem fogjuk
igénybe venni a sok  szakvélemény ellenére sem. A bátyja megtette, amit az a bizonyos protokoll
kívánt, de Apu látván a szenvedéseit, másként döntött.
 
Telt az idő, Apa szomorú volt, belül mindent végiggondolt. A napjai nem voltak túl fényesek, ennek
ellenére felépített egy házat és fáradhatatlan volt. Precízen és szépen oldott meg, mint előtte is
mindig, minden feladatot. Az ápolás, amely nem kórházban, hanem otthon történt, részünkről
maximális volt. Mindenkinek ezt kívánom, hogy megtehesse, viszont rossz látni, amikor hiába a
külsőségek, mégsem tudsz segíteni a szerettednek. Hiába a sok finom étel, még egy finom husikát
sem lehet megenni, mert a szigorú étrendi korlátozások miatt nem szabad!
 
A diéta ellenére életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Kórház, kiszolgáltatottság, hősiesen
viselte ezt is, és főként diszkréten. Aztán a sok fájdalom és keserűség felemésztette, a szó szoros
értelmében. Látod elfogyni azt az embert, aki sportolt, aki nem pihent soha, akinek állandóan járt az
esze, mit hogyan tudna megvalósítani. Építészmérnők révén, mindent, ahogy már írtam, nagy nagy
gonddal és precizitással. A sok rosszullét végül is ágyba kényszerítette. Ezzel együtt jött a feladás.
 
Kívülállónak sem egyszerű, hát még a betegnek. Viszont, ha másképpen látod, észreveszed a rejtett
összefüggéseket. Hiába az akarás, a segítés. Enyhítheted a fájdalmát a mosollyal, a kedves szóval, az
odafigyeléssel, de az, hogy belül mi játszódik le egy emberben, azt nem tudhatod. Mert nem
beszéltek róla, mert egy férfi még inkább nehezen nyílik meg, hogy kimondja, ami  benne van, belül
ott a mélyben.
 
Közben kipróbáltam a lelki tanácsadást. Egyik döbbenet követte a másikat, amikor a rejtett családi
összefonódásokról sorra fellebbent a fátyol. Érdemes végiggondolni, miért van az, hogy ha meglátsz
valakit, jó a társaságában lenned. Miért van az, hogy szereted a szülődet és biztonságban érzed
magad mellette, vagy miért érzed néha, hogy szereted, persze, de mégis van valami, amit nem tudsz
szavakkal kifejezni. Igen, így voltam Apuval. Imádtam kislánynak, de volt ‘valami’, ami olyan fura volt
a közelségében.
 
Nagyon sokat ültem ott az ágya mellett és csak néztem Őt, órákig is. Most olyan volt, mint egy
gyermek, most ő volt a gyermek. Egyre erőtlenebb és elhalóbb hangon olyan dolgokat mesélt, ami
első hallásra idegen volt és lehet, sokan hihetetlennek tartják, de minden világos lett a számomra,

miért érzek  Apuval kapcsolatban olyan ‘másképpen’. Minden rejtett összefüggés logikusnak és
egyértelműnek tűnt, amit a tanácsadói beszélgetések során fel iis ltártunk.
 
Ezek után minden más volt, amikor bementem hozzá. Teljes szívvel tudtam szeretni, az oldások
következtében már furcsa érzések kísérete nélkül, és megbocsátottam neki. Felemelő érzés volt. Ha
már így látod, minden más lesz és nem fogsz félelemmel telve ott lenni a szeretted mellett. Persze,
mivel az ember saját magát sajnálja ilyenkor, ha már nem tudok vele beszélgetni, ha már nem tudom
megölelni, és sorolhatnám. És Ő? Az Ő sorsa, az Ő élete?
 
Eljött a nap, amikor már nagyon nehezen vette a levegőt. Észrevettem, milyen káprázatosan szép az
ég alja, olyanok voltak a színek, amiket még soha azelőtt nem láttam. Ezzel együtt jött a belső hang, a
megérzés. Bementem hozzá, és ekkor elhagyta a LELKE a testét. Megsímogattam, tudtam, „Ő” még
ott van mellettem. Boldog voltam, hogy ápolhattam, hogy végigkísérhettem ezen az úton, hogy
részese lehettem ennek a misztériumnak. Mert az Élet és a Halál misztérium. Mindez megerősített,
nagyon. A tanácsadói beszélgetések igazán sokat segítettek.
 
 Katalin
 
Segítség a gyász feldolgozásában, sorsfordító megbocsátás, gyógyító beszélgetés:
Berkó Zsófia önismereti tanácsadó, személyiségfejlesztő tréner 20 55 33 44 7
www.facebook.com / Gyógyító beszélgetés / Kék pillangó

Találkozás a válsággal

„Nagy változás korát éljük. Talán mindig is így volt. Sokan azok közül, akikkel beszélgetek, nagy
változásokon és megpróbáltatásokon mennek keresztül személyes életükben. Már semminek sincs
értelme a számukra. Minden, amiben hittek, megkérdőjeleződött. Elveszettnek érzik magukat,
miközben olyan életet élnek, amely nem a sajátjuk. … A válság valóban üdvös. Azt jelenti, hogy a
kígyó levedli a bőrét. A régi minták, a megrekedt azonosulások már nem állják meg a helyüket. …  A
változás elkerülhetetlen, és az örökké jelen lévő meghívás arra szólít, hogy forduljunk a változás
fájdalma felé, és lássuk vendégül a jelen pillanatot úgy, mintha mi magunk választottuk volna, még ha
pillanatnyilag nem is tudjuk elhinni, hogy így volt.” (Jeff Foster)